Sok-sok esztendővel ezelőtt, amikor a bűn úgy elsokasodott az emberek között, hogy farkasok módjára éltek, Isten megbüntette őket: hatalmas özönvizet bocsátott a földre. Ez az özönvíz minden embert elpusztí-tott, nem maradt más életben, csak Noé és annak családja.
Noénak három fia volt: Sém, Kám és Jáfet, ezektől az özönvíz után hetvenkét nemzetség származott. A három fiú nemzetségei más és más világrészben éltek: Sém utódai Ázsiában, Kám utódai Afrikában, Jáfe-téi pedig Európában.
Jafet kisebbik fiától származott egy óriás, akit Ménrótnak hívtak. Ez az óriás attól tartott, hogy az Isten még egyszer özönvizet bocsát a földre, ezért összehívta rokonait, és velük együtt egy hatalmas tornyot kezdett építeni, hogy a víz elől oda menekülhessenek.
De a tornyot nem építették meg, mert Isten annyira megváltoztatta a torony építőinek nyelvét, hogy még a rokon se értette meg a tulajdon rokonát. Ezért aztán Ménrót népe a világ minden égtája felé elszéledt.
Ménrót maga a nyelvek összezavarása után Perzsia országába ment. Itt megismert egy szép lányt, akit Enéhnek, tehát szarvasünőnek hívtak, feleségül vette, s a felesége két szép fiúgyermekkel ajándékozta meg. Az egyiket Hunornak, a másikat Magyarnak nevezték.

A krónika szerint minden nép egy-egy embertől származik. A különböző népek pedig Isten büntetése miatt beszélnek más-más nyelven. A valóságban a különböző embercsoportok már az ősi időkben is más-más nyelven beszéltek. Előfordult, hogy a csoport egy-egy része elvándorolt a többiektől, tőlük messzebb telepedett le. Az elvándorolt embercsoportoknak a hosszú idő alatt megváltozott a nyelve.

A szavakat máshogy ejtették, más, szavakat használtak, mint azelőtt. Az is előfordult, hogy az egymáshoz közel élő népcsoportok összeolvadtak, megtanulták egymás nyelvét, szokásait. Gyermekeik, utódaik' már egy új, közös nyelvet beszéltek, közös szokások szerint éltek. Az egyes népek a különböző embercsoportok szétválása, összeolvadása, keveredése során alakultak ki több ezer év alatt.
A magyar nyelv a finnugor nyelvek közé tartozik. Ezt a ma is beszélt nyelvek szókincsének, nyelvtanának összehasonlításával állapították meg a tudósok. Kiderült, hogy a magyar nyelv nagyon hasonlít a finn, a vogul és az osztják nyelvhez.
Például a magyar hal szó a finn nyelvben kal, a kéz pedig keszi. Finnugor eredetű szavaink a következő számok nevei: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, húsz, száz. A testrészek magyar neve is a finnugor nyelvrokonság emléke: fej, szem, fül, száj, szív, haj. Hasonlóan közös eredetű szavak még: apa, anya, fiú, férfi, nő, ősz, tél, tavasz, víz, tűz, jég, hó, fagy, ház, fal, ajtó, ágy, fa.

A finnugor népek az Urál hegység két oldalán nagycsaládokban éltek. A nagyszülők, a szülők, a felnőtt házas gyerekek és az unokák együtt laktak. Egy-egy nagycsaládhoz, 20-25 vagy mégtöbb ember tartozott. A nagycsaládok gyűjtögetéssel, halászattal, vadászattal foglakoztak.
A Kr. e. 3. évezred végén a finnugor népek szétváltak. A mai finnek elődei a Balti-tenger felé húzódtak, az ugorok és velük távoli őseink a Volga és a Káma folyók erdős, ligetes vidékén még több ezer évig együtt maradtak. A halászat és vadászat mellett egyre inkább az állattartásból és a földművelésből éltek. A Kr. e. 500 körüli években az ugor közösség felbomlott. Az ugorok egy része az Ob folyó vidékére vándorolt. Ők legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok és az osztjákok ősei voltak. A vogulok és az osztjákok (saját nyelvükön hantik és manysik) ma már nagyon kevesen vannak. Főleg halászattal foglalkoznak.

Az ősmagyarok még hosszú ideig a Volga és a Káma folyó között éltek. Állataiknak legelőt keresve innen indultak tovább a füves puszta. ságokra.
Nem minden ősmagyar hagyta el ezt a területet. Itt talált rájuk 1235. ben Julianus (ejtsd: juliánusz) barát. Julianus barát utazása után ezt a területet a krónikák Magna Hungáriának, „Nagy (azaz ősi) Magyarország"-nak nevezték.

Attila vezérei társaságában

Attila Isten kardjával

Hunok csapata