Fazekas Mihály tehetségének csúcspontja az 1804-ben befejezett Lúdas matyi című elbeszélő költemény. Ez az első népmesefeldolgozás a magyar irodalomban. Forrása egy moldvai csángó vagy román népmese, amelyet Fazekas ottani katonáskodása alatt hallott. Ez a vándor népmese rendkívül elterjedt a világ népeinél, legrégibb lejegyzése egy i.e. 701-ből származó ékírásos asszír agyagtáblán olvasható. Népmesei feldolgozás lévén a Lúdas Matyi több népi-népmesei motívummal telített: a szegény fiú látszólagos "felemelkedése", győzelme a gonoszként bemutatott földesúron, a három "próbatétel", vagy Matyi agyafúrtsága egyaránt ide sorolhatók. A népies hang a szóhasználaton figyelhető meg leginkább, aminek különös ízt adnak a hexameteres sorok. Lúdas Matyi a később "megszülető" Toldi Miklós, és Kukoricza Jancsi mellett a magyar irodalom egyik kedves hősének számít.