„A regény összetett szerkezetéből adódóan nehéz lenne csupán egy tetőpontot megjelölni. Könnyűszerrel adódna a lehetőség, hogy az egriek győzelmét tekintsük ennek, de ezzel elfeledkeznénk a számos fordulópontról és kitérőről, amik keresztül-kasul szelik a cselekményt. Bizonyos szempontból a várkapitány gigászi szónoklatai is tetőpontok, akárcsak a fordulatok, mint például Gergely és Éva egymásra találása, Hegedűs árulása, vagy Török Bálint foglyul ejtése. Az Egri csillagok azért is vált az egyik legközkedveltebb regénnyé, mert állandó várakozásban, felfokozott izgalomban tartja aktuális olvasóját.
„Dobó csak este beszélhetett Évával.
Bornemisszáné már akkor fölkelt. Könnyű otthonkába volt öltözködve. Bizonyosan azokból a női ruhákból szedett valamit magára, amelyek az első kicsapáskor jutottak az ura kezébe zsákmányképpen.
Azokat a női ruhákat nem tudták a kótyavetyén eladni, hát beakasztották a palota egy üres szobájába. Jó lesz a szegényeknek az ostrom után.
Dobó a vacsoránál beszélt vele.
- Kicsoda kegyed? - ez volt az első szava hozzá.
Mert azt mindjárt látta, hogy úrinő.
Balázs apród Dobó mögött állt. Baloghné is bent forgolódott a szobában. A birkapecsenye mellé akkor tett vörösbort. A két viaszgyertya mellé még egyet gyújtott.
- Nem tudom, megmondhatom-e másképpen, mint négyszemközött - felelte Éva. - Nem Baloghné miatt, hanem mert nem tudom, hogy főkapitány úr megengedi-e, hogy a nevem tudva legyen.
Az apród Dobó intésére távozott.
Baloghné is kiment.
Éva megszólalt:
- Bornemissza Gergelynek a felesége vagyok.
Dobónak kiesett a kés a kezéből.
Éva aggódó szemmel folytatta:
- Tudom, hogy az ilyen helyen, az ilyen munkában nem jó, ha asszony van jelen. De higgye meg kegyelmed, én az uramat a harctól eljajgatni nem fogom.
- Tessék leülni - felelte Dobó. - Engedelmet kérek, hogy evés közben fogadom. Tessék velem tartani.
De ezek csak hideg szavak voltak.
- Köszönöm - felelte Éva.
S bágyadtan leült.
Hallgattak néhány percet. Aztán Dobó szólalt meg:
- Gergely tudja, hogy itt van?
- Nem. S bizonyára jó is, hogy nem tudja.
- Hát, húgomasszony - szólt Dobó erre már nyájas tekintettel -, jól tette kegyelmed, hogy elhallgatta a nevét. Gergelynek nem szabad tudnia, hogy kegyelmed itt van. Ebben kérlelhetetlen vagyok. Az ostrom már nem tarthat soká: a fölmentő seregnek meg kell érkeznie. Miért jött kegyelmed ide?”