Irodalom - 6. osztály | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

A XVIII. század a magyar irodalomban a barokk, késő-barokk korstílus, és a felvilágosodás irodalmi stílusainak fordulópontját reprezentálja. A század első felében a kevés főúri költő működése mellett az anonim kéziratos énekköltészet (kuruc énekek) divatja volt jellemző, míg Erdélyben több tudományos igényű munka született. A század derekától kezdve az erdélyi főnemesség gazdag emlékirat- és történetírói munkát "végzett" - Bethlen Miklós, Bethlen Kata, Cserei Mihály, és Apor Péter mellett II. Rákóczi Ferenc is alkotott ezekben a műfajokban. A fejedelem hűséges társa, Mikes Kelemen valószínűsíthetően 1735-től kezdte írni fiktív leveleit, amik később Törökországi levelek címen kerültek be a magyar irodalomtörténetbe. A barokk korszak lecsengéseként három költőt (Amade Lászlót, Amade Antalt, és Faludi Ferencet) kell megemlíteni, akik megteremtették annak irodalmi lehetőségeit, hogy a század utolsó harmadára - az európai "trendnek" megfelelően - hazánkban is beköszönthessen a felviágosodás, annak minden tudományos, esztétikai, filozófiai, és irodalmi vetületével együtt. Bessenyei György 1772-es Ágis tragédiája című drámája jelképezte a szimbolikus fordulópontot. A század utolsó szűk három évtizedében a korábbi időszakhoz képest sokkal termékenyebb irodalmi élet folyt az országban: a költők az ún. prozódiai harc során megteremtették a magyar időmértékes verselés alapjait, és verseikkel a korabarokk költészeti hagyomány színvonalát is elérték (pl. Ányos Pál). Több más műfaj mellett megjelent a regény, a sok fordítás után Dugonoics András Etelkája, és Bessenyei Tariménes utazásai című szövegei már az egyéni írói géniusz remekművei. Kazinczy, Batsányi, és baróti Szabó Dávid elindították az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot, amit a korban több más követett. A francia forradalom, és a hazai Martinovics-összeesküvés nagy mértékben meghatározták irodalmunkat, nem beszélve arról, hogy a költők és írók többségét hosszabb-rövidebb időre bebörtönözték. A század végére már bejósolható volt Kazinczy Ferenc későbbi irodalmi vezető szerepe, és feltűnt a színen a kor költőfejedelme, Csokonai Vitéz Mihály is. A korszak irodalmi terméséből kiemelhető még Kármán József levélregénye, a Fanni hagyományai, ami ezen évek "legeredetibb" prózai munkájának tekinthető, még ha műfajában európai hagyományt követett is. A XVIII. század utolsó éveinek fellendülése az irodalom terén egyenesen vezetett a magyar irodalomtörténet egyik leggazdagabb korszakához, a romantikához, ami azonban szintén nem volt mentes a politikai-történelmi fennhangoktól, ám ezek csak ahhoz járultak hozzá, hogy valóban elkezdődhessen az individuális, más népek irodalmától egyre függetlenebb magyar irodalom térhódítása.