„Elsőként arról, hogy nem létezik tökéletes verselemzés. Mindenki mást láthat meg egy költeményben, mégha vannak is bizonyos dolgok, amik olvasásakor mindenki ugyanarra gondol. A verselemzés lényege, hogy megpróbáljuk úgy olvasni az adott szöveget, hogy közben úgyszólván a sorok közé nézünk, észrevesszük a költői képeket, a rejtett utalásokat, a rímek keltette játékot, és azt is, hogy mit akart a költő közölni a versével. Ha tisztában vagyunk a költő életének eseményeivel, akár azzal is elidőzhetünk, hogy a vers milyen életszakaszban, milyen hangulatban születhetett. A verselemzés játék, amiben néhány alapvető szabálytól eltekintve mindenki a saját játékát láthatja, és ami a legfőbb, saját magát adhatja, saját gondolatait fejezheti ki.”
„Verselemzéskor mindenképpen érdekes azokkal a jegyekkel foglalkozni, ami miatt egy vers valóban vers. Azaz, a költői eszközökkel (hasonlattal, metaforával, alliterációval, megszemélyesítéssel), a rímekkel, időmértékes vers esetén a verslábakkal. Következő lépés lehet a vers eredeti környezetébe való visszahelyezkedés, azaz a szerző fejével gondolkodás. Nézzünk utána, mit csinált költőnk a vers írásakor. Szerelmes volt, szomorú, éppen külföldön tartózkodott, vagy feleségével nyaralt külföldön? Minden ilyen adat érdekes lehet, ha azt megfelelő formában szőjjük bele az elemzésbe. Óvakodjunk attól, hogy a vers ne legyen olvasónapló, a strófák tartalmának egyszerű tolmácsolása, ugyanakkor ne legyen tele olyan gondolatokkal, amiket nem érzünk magunkénak. Ha egy tankönyv azt írja egy versről, hogy szomorú, de mi vidámnak érezzük, megfelelő érveléssel leírhatjuk ezt. Elvégre nincs tökéletes, de nincs két ugyanolyan verselemzés sem.”

Tisza 1. (munkacím)

Petőfi Sándor 2.

Tisza 2. (munkacím)

Tisza 3. (munkacím)