A Toldi műfaját tekintve elbeszélő költemény, tizenkét énekből áll. Minden ének nyolcsoros, és páros rímű, alexandrinusokkal tarkítva. Toldi Miklós története lineárisan, az időben (egyértelműen) előrehaladva jelenik meg. A szerző az élettörténet szempontjából legfontosabb eseményekre korlátozza a bemutatást, így Toldi fiatalabb korának történéseiről, az apáról alkotott reflexiókról a mű olvasása közben értesülhetünk, a Mikola megverése utáni eseményekről pedig a rövid, kétstrófás zárlatban. A mű költői képekben gazdag, ezek közül is kiemelhető az álom-allegória, ami színvonalát tekintve szinte páratlanul áll a kor irodalmában. A Toldiban két híresebb epizód található, az ún. farkaskaland, és a bikakaland, amik a történethez szorosan nem kapcsolódnak, ám jobban árnyalhatják a főhős személyiségét a mindenkori olvasó számára. Népmesei elemekkel gazdagon tűzdelt, de - leszámítva Toldi erejét - mesei (irreális) elemek nem találhatók benne, ellenben például a János vitézzel. Stílusában keveredik a magyar romantika nyelvezete, a népi-paraszti stílus, de fellelhetők a régi irodalom szófordulatai, parádés nyelvi megoldásai is a szövegben.

Nyári alföldi táj