Részletek a műből:
1. "Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, / Meddig a szem ellát puszta földön, égen; / Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán, / Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán. / Széles országútra messze, messze bámul, / Mintha más mezőkre vágyna e határrul; / Azt hinné az ember: élő tilalomfa, / Ütve ,általútnál' egy csekély halomba."
2. "Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, / Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; / Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, / Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. / De, midőn egy dárda válla csontját érte, / Iszonyatosképen megharagutt érte, / S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, /Toldi György bosszantó népe közé dobta."
3. "Így szerette anyját a daliás gyermek, / Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek; / Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága, / Azután sem lépett soha házasságra. / Rettenetes vitéz támadott belőle, / Kalász-módra hullt az ellenség előtte, / Védte az erőtlent, a királyt, országot; / Csuda-dolgairól írtak krónikákat. Senki sem állhatott ellent haragjának, / De ingét is odaadta barátjának, / S ha nem ellenkedett senki az országgal, / Örömest tanyázott a víg cimborákkal. / Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket, / Nem az örökségen civódó gyermeket: / De, kivel nem ér föl egész világ ökre, / Dicső híre-neve fennmaradt örökre."