„Gárdonyi egri remeteéletét egy korábbi tragikus szerelem is eredményezhette, de tény, hogy a korában is ünnepelt szerző egyre inkább elvonult a társaságtól. Az egri magányban élő író egyre idegenebbé vált egykori barátaitól is. A modern költészetet előbb gyanakodva, később indulatos ellenszenvvel nézte. Egyre jobban belebonyolódott misztikus ábrándjaiba (egy időben buddhista akart lenni). A készülődő forradalomtól pedig egyenest megriadt, és amikor a vesztett háború nyomán következtek a forradalmak, Gárdonyiban győzött a maradi, a zavaros — és az ellenforradalom mellett volt. Még Bródy Sándort, a hajdani barátot és harcostársat is indulatosan megtagadta, elmarasztalta.”
Gárdonyi Géza 1897-ben költözött Egerbe, ahol művei közül a leghíresebbet, az Egri csillagok című regényét is megírta. Lakóháza 1923 óta múzeum, előbb családja, majd 1952-től a megyei múzeumi szervezet fenntartásában. Az emlékmúzeum három szobából áll, bennük az író bútoraival, használati tárgyaival és könyvtárával. A ház utcára néző szobája volt a hálószoba, középen a könyvtár, mellette a híres dolgozószoba. Gárdonyi alapos történelmi tanulmányokat folytatott az Egri csillagok megírásához. E falak között alkotta meg más műveit is: Isten rabjai, A láthatatlan ember, Az én falum. Kicsit különc módon élt és dolgozott: elzárkózva, ablaktáblákat is bezárva. Néha festegetett, zenélt, és szívesen foglalkozott titkosírással is.
Az író sírja a várban, a Bebek-bástyán van.

Minaret 1. (munkacím)

Minaret 2. (munkacím)

Minaret 3. (munkacím)

Mecset 1. (munkacím)