Molnár Ferenc egykori tanára, Rupp Kornél felkérésére írta meg a regényt, amelyről élete végéig, mint kedvenc művéről nyilatkozott. A Pál utcai fiúk először 1905-ben egy budapesti diáklap, a Tanulók Lapja hasábjain jelent meg folytatásokban. Az író huszonhét éves korában írta regényét, tehát meglehetős távolságban gyerekkorától, de elég közel ahhoz, hogy hőseinek a gyerekkori védettséget elveszítő, felnőttségbe torkolló sorsát magáénak érezze.
A szerző visszaemlékezésében így ír:
„ A regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban élnek. A diáktársaim voltak…” Nemcsak a helyszínek, a regényből ismert grund, a Fűvészkert, vagy a környékükön található utcák származnak az író személyes emlékeiből, hanem a szereplők is, ezek az ízig-vérig városi gyerekek.
Az első közléssel csaknem egy időben, 1906-ban Gyerekek címmel Molnár egy kis kötetnyi karcolatot jelentetett meg, amelynek egyes darabjaiban már megtaláljuk A Pál utcai fiúk szereplőinek előképét. Az egyik kis írásban ( Gitt-egylet) pedig a regény IV. fejezetének a tanári szobában játszódó kihallgatási jelenetét olvashatjuk dramatizált, azaz párbeszédes formában. A regény szövegösszefüggései nélkül természetesen más a jelentése a gittegyletnek.
A magyar irodalom történetében Molnár Ferenc teremti meg a modern gyermekirodalmat, a szerző számára közvetlen mintául szolgáló művet nemigen találhatunk sem Magyarországon, sem a világirodalomban.