Ottlik Géza
(1912-1990): író. A családi tradíciónak megfelelően katonának akarták nevelni, ezért több kadétiskolába is beíratták, ahol a leendő író alaposan megtapasztalhatta a katonai nevelés brutális, elembertelenítő jellegét: az Iskola a határon létrejöttét köszönheti ennek a családi döntésnek az irodalom. Érettségi után a budapesti egyetemen matematika-fizika szakra járt, később újságíróként próbált elhelyezkedni. Írásai megjelentek a Napkelet c. folyóiratban, 1939-ben a Nyugat is közölte a Drugeth-legenda című novelláját. Dolgozott az Új Nemzedékben, 1933-tól pedig a Budapesti Hírlap bridzsrovatát szerkesztette. 1945-ben a Magyar PEN Klub titkára lett, dolgozott a Rádióban dramaturgként, és amerikai és francia írók hangjátékait tolmácsolta. 1948-ban elkészült főműve, az Iskola a határon első változata Tovább élők címmel, ~ azonban javításra visszakérte a kiadótól. 1948 után a magyar írók megszokott kálváriáját végigjárva mellőzötté vált, megszűntek a publikálási lehetőségei, s hiába ajánlotta fel önként a termelőszövetkezeteknek saját földjét, 1952-ben kuláknak nyilvánították. Megélhetését műfordításokkal igyekezett biztosítani, ő magyarította többek között Hemingway: Az öreg halász és a tengerét, a fiataloknak Dickens számos művét és Erich Knight Lassie-jét, vagy John Osborne: Dühöngő ifjúság című drámáját. Az ötvenes évek végétől fokozatosan visszatérhetett az irodalmi életbe. 1957-ben megjelent Hajnali háztetők c. kisregénye, 1959-ben pedig az átdolgozott Iskola a határon. 1960-ban londoni tanulmányúton vett részt, ahova fordítói kvalitásainak elismeréseként hívták meg. 1969-ben publikált egy novelláskötetet Minden megvan címmel, 1980-as Próza című műve pedig esszék, tanulmányok, cikkek gyűjteménye. Halála után, 1993-ban jelent meg utolsó műve, az Iskola a határon folytatásának tekinthető Buda című regény, melynek szövegét Lengyel Péter gondozta.
Iskola a határon
Az Iskola a határon Ottlik Géza legfontosabb műve, s bár Ottlik Gézát egykönyves íróként is szokás emlegetni, az Iskola a határon a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása. Megjelenése idején csak szerény visszhangot váltott ki, de valódi rangja mindinkább megmutatkozott, a hetvenes években példaértékű művé vált az újabb írónemzedékek új szemléletre törekvő alkotóinak szemében.
relativizmus
Filozófiai irányzat, mely az emberi megismerés viszonylagosságát, tudatunktól függő jellegét hirdeti.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)