William Faulkner (viljem fólknör; 1897–1962) az USA déli államai elmaradottabb világának az írója. Egyaránt idegenkedett a feudális maradványoktól és a nyers kapitalista fejlődéstől, nosztalgiával fordult a múlt értékeihez. Hatott rá a freudizmus, a pragmatizmus, a behaviorizmus. Regényeiben a valóság rajza vízióvá változik. „Jól látja a kiszolgáltatottak, elesettek, megnyomorítottak, elvadultak sorsát, részvétet érez és éreztet, megváltást keres számukra. Regényalakjai nem lemondóak, hanem megszállottak, és nem lépnek ki a társadalomból, hanem lázadnak sorsuk ellen; helytelenül bár, de gondolkodnak, vívódnak, vitatkoznak: barátaikkal, szerelmükkel és ellenfeleikkel, sőt saját fantomjaikkal. Faulkner mindig hisz az egyszerű emberek szolidaritásában, emberségében és abban, hogy az ő egészséges valóságérzékük, összefogásuk képes felvenni a harcot a Gonosszal” (Kristó Nagy István). Legjelentősebb művei: A hang és a téboly; Megszületik augusztusban; Az öreg; Zsiványok.