A koncentrációs táborokban megtörtént események hatására íródott művek meghatározó lelki környezete. Hatása: a magányérzés, számkivetettség, az életben való hit ambivalens jelenléte.

Olyan alkotói kifejezésmód, mely a látomás, a vízió, elemével ábrázolja a mű mondanivalóját. Leggyakoribb stíluseszköze az allegória, a hiprebola, a szimbólum és a metafora.

Olyan vers, mely nem a lét nélküli világ értelmét kutatja, hanem azt az álomvilágot, melybe minden éjjel belecsöppen az ember, mely mindannyiunk egyetemes és közös élménye. Az ilyen típusú vers végére a látomás átalakul emlékké.

Olyan költői eszközhasználat, amikor a leírás egyben az értelmezés is, tehát nincs szükség következtetésre.

Azon mozzanat egy alkotás során, amikor a lírai versbe az író beemeli saját, szubjektív, megélt élményeit, ezzel fokozva a feszültséget vagy a katrzisélményt.

Makai Ödön 1889-1937 között élt jogász, ügyvéd. József Attila sógora és egyben későbbi gyámja is, aki elsőként József Jolán, majd József Etelka férjeként tartozott a családhoz. Felismerte a költő tehetséget József Attilában, és segítette őt pályáján. Maga a költő is említést tesz gyámjáról Curriculum vitae címet viselő önéletrajzi művében.

Regény- és drámaíró, költő, novellista, esszéista, publicista, műfordító. Regényei pl. Csutora (1932), Egy polgár vallomásai (1934), Válás Budán (1935), A gyertyák csonkig égnek (1942).

Napjaink közkedvelt írója, Kolumbiából származik. Néhány híres műve: Száz év magány, Szerelem kolera idején. García Márquez sűrűn hangoztatott nézete, hogy a haladás ügyét csak a legmagasabbrendű irodalom szolgálhatja.

A menekülésvágy a társadalomtól vagy önmagunktól való elidegenedés következtében lép fel.

Arcjáték, az arccal, annak apró mozgásaival, megváltoztatásával való kommunikáció. A testbeszéd egy fajtája.

A minimal art vagy más néven a minimális művészet a hatvanas években kialakult szobrászati és festészeti irányzat. Az irányzathoz tartozó művészek nem elégedettek meg azzal, hogy természeti környezetbe helyezték geometrikus formájú alkotásaikat, hanem olyan földgátakat és árkokat terveztek, melyek teljesen megváltoztatták a táj arculatát. Nem a szobrászat dekorálta a tájat, hanem a táj külleme változott meg a művész beavatkozásával.

A modern sorstragédiák nagy szerephez jutottak a modern korszak megjelenésekor. Arthur Miller nagy művelője volt a modern sorstragédiáknak, hiszen drámái ebbe a kategóriába sorolhatóak.

(1879-1934): regényíró, költő, újságíró. Kiskunfélegyházán és a budapesti egyetemen tanult. A Szegedi Napló munkatársa, 1913-19 között főszerkesztője volt. Verses elbeszélésekkel (Az aranyszőrű bárány, 1902), majd gyermekmesékkel indult. Önéletrajzi elemekkel átszőtt meséje, a Kincskereső kisködmön (1918) a magyar gyermekirodalom klasszikusa. A Tanácsköztársaság bukása után alig kerülhette el a letartóztatást, a Világ című lapban közölt cikkéért indított ellene eljárást a kormány. Első regénye A festő halála (1921), mely egy gyilkosság keretében ábrázolta szegedi életét. Az Ének a búzamezőkről (1927) a háború utóhatásairól, a magyar falu életéről ad képet. Történelmi regénye az Aranykoporsó (1932) a császárság korát idézi és lélekrajzzal ábrázolja a történelmi korforduló különböző embertípusait.

(1930-): lengyel drámaíró, író. Műveinek központi témaköre korunk személyiségválsága, az elidegenedés és önazonosság-vesztés. Groteszk vagy abszurd helyzeteket, modelleket állít színpadra, amelyekben azonban a realitás is jelen van. A szereplők logikáját, a művészek teóriáit a köznapi élet törvényeivel szembesíti, a hatalom, a kegyetlenség, a morál és a nemiség összefüggéseire mutat rá. Alakjai szerepválsággal küzdenek, ki akarnak bújni a formulák és sztereotípiák korlátai közül, egyéniségük megtalálására és érvényesítésére törekszenek. Hősies gesztusaik, nagyratörő próbálkozásaik rendre komikus felsülésekbe torkollnak, de a végkifejlet ~ csaknem minden művében komor. A Tangó c. dráma (1964) alapkonfliktusa a kulturális hagyomány és modernség szembenállása. Az író az értékrendszer félreállításának következményeit boncolgatja szatirikus jelenetsorokon át, és végül az értelmiség félreszorulására, térvesztésére, a hagyományos kultúra életképtelenségére esik éles reflektorfény. További fontosabb művei: Az elefánt, novellák (1957); Rendőrség (1958); Emigránsok (1974); Portré (1987).

Lengyel regény- és drámaíró, elbeszélő, grafikus. Első darabja a Rendőrség (1958). Híres háromfelvonásos drámája a Tangó (1963).

Műfordítással hivatásszerűen foglalkozó személy.

(lat) A 19. sz. második felében keletkezett irodalmi irányzat alapelvei szerint készült dráma. Az irányzat jellemzője, hogy a valóság fényképszerű ábrázolására törekszik.

Regény- és drámaíró, esszéista. Regényei pl. Gyász (1936), Égető Eszter (1956), Iszony. Történelmi drámái pl. Galilei (1953), Az áruló (1954), A két Bolyai (1961).

Tárgyilagosságra törekvő költészet, mely a szerző személyes életéről keveset árul el. Arany János pl. a 20. századi objektív költészet előfutárának tekinthető.

(lat): tárgyilagosság, elfogulatlanság, pártatlanság.

Költő, műfordító. 1958-óta irodalmi munkásságából él. Verseskötetei pl. Fekete ünnep (1960), A teremtés napja (1963). Sokoldalú fordító, fordított pl. angol, cseh, görög, jugoszláv, kínai, latin, mémet, orosz, skandináv és spanyol költőktől is.

Önmagára vonatkoztatott, többnyire dicsérő, elismerő szavakba burkolt, keserű, de szellemes, finom gúny.

A személyiség képzeletbeli meghosszabbítása, kiterjesztése, átalakítása.

Összefoglaló, és a következtetéseket is levonó mű.

Öt sorból álló versszakok.

(1930-2008): angol drámaíró, forgatókönyvíró, költő, színész, rendező, polgárjogi aktivista. 1948-tól színészetet tanult, de az iskolákat otthagyta, s David Baron néven különböző társulatokhoz állt hivatásos színésznek. Munkája közben bejárta szinte egész Angliát és Írországot, így szerzett tapasztalatait, benyomásait később műveiben is felhasználta. Drámaíró korszakának kezdetét 1957-re datálják: ekkor született A szoba című egyfelvonásosa és Az étellift című darabja. Egy évvel később készült első egész estés színműve, A születésnap, amelyet egy kis londoni színház játszott - kereken egy hétig, a nézők és a kritikusok teljes értetlenségétől kísérve. A bukás után nehéz helyzetbe került írót a BBC segítette ki, bemutatva Egy kis fájdalom című hangjátékát. 1960-ban már átütő sikert aratott három felvonásos drámája, A gondnok, s az is bebizonyosodott, hogy Pinter több az ekkor divatos abszurd dráma egy újabb középszerű művelőjénél. Több darabját is átírta a televízió számára, sőt A születésnap és a Hazatérés tévéváltozataiban ő is játszott. Filmforgatókönyv-íróként dolgozott együtt Joseph Losey rendezővel A szolga, a Baleset és A közvetítő című filmekben, Elia Kazannal Az utolsó cézár, valamint Karel Reisszel A francia hadnagy szeretője című alkotásokban. Kétszer is jelölték Oscar-díjra a legjobb forgatókönyv kategóriában, három ízben nyerte el a New York-i filmkritikusok díját, egyszer pedig a brit filmakadémiáét. Színészként legnevezetesebb alakítását a Teknősnapló című filmben nyújtotta Glenda Jackson oldalán. Drámaírói pályájának fontos állomásai voltak a Hazatérés, a Csönd, a Régi idők, a Senki földje és az Árulás című darabjai, amelyeknek mindegyike a sajátos, csak Pinterre jellemző új drámai stílusban fogant. Darabjai pusztán helyzeteket, e helyzetekben mozgó embereket ábrázolnak, mindenféle tanulság nélkül, dialógusai tele vannak váratlan fordulatokkal és humorral. Szemléletének jellemzője a mindenkire kiterjedő részvét, a sajnálat, amely minden embert egyformán az abszurd világ áldozatának tekint. Ezzel függött össze pacifista meggyőződése is: tiltakozott többek között az 1999-es szerbiai NATO-bombázás, az Egyesült Államok afganisztáni és iraki hadművelete ellen.

Eleinte az építészetben, később más művészi ágakban is, pl. az irodalomban megjelenő irányzat, irányzatok, mely képviselői felismerték, hogy a társadalmat a technicizmussal, a technikai szemlélettel, a hagyományok elvetésével nem lehet megváltani. Nagyaro

(lat): visszahatás, ellenhatás; haladás ellenesség; önkény, erőszak.

Valóság, tény, mely a tudatunktól függetlenül létezik.

Kálvinistaság; Kálvin János tanainak követése.

Filozófiai irányzat, mely az emberi megismerés viszonylagosságát, tudatunktól függő jellegét hirdeti.

Erősen zenei formákban való kifejezésmód.

(gör-lat): ütemesség, szabályos üteműség; ritmusos: valamilyen ritmust követő, a ritmust megtartó; egyenletesen lüktető.

(1906-1989): ír származású, angol és francia nyelven alkotó író, drámaíró, költő, esszéista. Nobel-díjas. A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952). A játszma vége (1970) az író drámai művészetének másik vonalát emeli ki, a teljes semmibe hullás peremén játszódó darab a Lear király paródiájaként is értelmezhető. Rövid Proust tanulmánya (1931) a szakirodalomban máig kiemelkedőnek számító filozófiai értelmezés, és bár Proust műveiről alig beszél direkt módon, de már saját későbbi filozófiájának vázlatát adja. A visszhang csontjai (1936) című verseskötetét a szürrealista automatikus írás, T. S. Eliot-i költői példája ösztönözte. A szürrealisták által kedvelt fekete humor változata Murphy (1938) című regénye. Beckett hősei elidegenedett világban élnek, mégsem képesek lemondani a jelentésről, létezésük értelmét keresik és makacsul igyekeznek kitartani a legvégső időkig.

Kossuth-díjas regényíró, elbeszélő. Leghíresebb novellája az 1954-es Sokan voltunk című. Kezdeti témái gyermekkorához, az erdélyi tájhoz kapcsolódtak, később viszont egyre inkább a hatalom, az erkölcs problémája foglalkoztatta az írót.

Kossuth-díjas regényíró, elbeszélő, drámaíró. Első novellái a háború borzalmait mutatták be. Pl. a Szökevény című. Alkotásai pl. Bolond és szörnyeteg (1960), Oszlopos Simeon (1960), A gyáva (1961). Több művéből is film készült, pl. Körhinta (1955).

(1905-1980): francia író, filozófus. 1929: fil. végzettséget szerzett. 1931-37: Le Havre-ban, Párizsban és Laonban gimnáziumban tanított filozófiát; megalapította és vezette. a Les temps modernes c. folyóiratot. Az 1930-as évek elején Husserl, Heidegger és Kierkegaard indítására körvonalazódott benne egy olyan fenomenologikus pszichológia, mely elsősorban a képzelőerőre összpontosított. Az egzisztencializmus egyik atyjaként az ember igazi értékét a fantáziában látta, a tudat és a lét számára értéktelen, de a radikális pesszimizmust a radikális szabadsággal próbálta ellensúlyozni. Filozófiájának népszerűsítő megfogalmazása 1946: Az egzisztencializmus humanizmus c. kiáltványa, mely az ateista egzisztencializmus szóvivőjévé tette. A másik emberben az egyén szabadságát fenyegető ellenfelet látott (a pokol a másik ember). Fő műve: L'Être et le Néant (A lét és a semmi), Párizs, 1943. Az 1970-es évekig élettársával, Simone de Beauvoirral együtt döntően meghatározta Franciaország intellektuális arculatát. - Művei magyarul: A fal. Bp., 1959. - Egy vezér gyermekkora. Uo., 1959. - A szavak. Uo., 1964. - A legyek. Uo., 1968. - Zárt tárgyalás. Uo., 1968. - Az undor. Uo., 1968. - Temetetlen holtak. Uo., 1968. - A tisztességtudó utcalány. Uo., 1968. - Az ördög és a jó Isten. Uo., 1968. - Az altonai foglyok. Uo., 1968. - Mi az irodalom? Uo., 1969. - Módszer, tört. , egyén. Uo., 1976. - Velence foglya. Uo., 1984. - Freud. Uo., 1987. - Egzisztencializmus. Uo., 1991. - A szabadságról. Uo., 1992. - Az Ego transzcendenciája. Debrecen, 1996. - Elmélkedések a zsidókérdésről. Bp., 2002.

Temetés előtt a gyászolóknak v. fogadott sirató(k)nak a halott fölött mondott (gyakran rögtönzött) éneke.

A sport mitizálása, szinte mítosszá tétele.

Bőrfolt, testi jel, bélyeg.

Olyan versszerű sorokba tördelt költemény, melynek szabályozott versritmusa nincs, verstanilag kötetlen formájú.

Az eddigi életszemlélet alapos mérlegelése, és új szemléleten alapuló célok, szándékok megfogalmazása. (Sz. L. ún. “különbékéje”)

Író, műfordító. 25 éven át középiskolai tanár volt. Művei pl. Fejezet a szerelemről (1936), Burgundi Krónika (1959).

A szerelemről szóló, azzal kapcsolatos költészet.

A spirális szerkesztés eszköze: a leírás minden lényeges eleme magába foglalja az értelmezést is. Minél többet látunk, annál többet ismerünk meg.

Jelképes látomás.

A színház eszközrendszere által a színháznak a közönséggel való kapcsolatát megújító művész.

A részeket, alkotóelemeket egységbe kapcsoló költészet.

Vagy valós földrajzi táj v. jelképes tér.

A szövegnek általános jellemvonásai (egységessége).

(1897-1966): író, drámaíró. Az Udvarhely megyei Farkaslakán született székely parasztcsaládból. Az első vh. -ban az olasz fronton volt katona, majd a kolozsvári kereskedelmi akadémián szerzett oklevelet. 1923-26 között Amerikában dolgozott. 1925-ben jelent meg Lélekindulás c. első novelláskötete. Az Erdélyi Helikon táborához tartozott. Ábel (1932-34) c. regénytrilógiájában egy székely fiú kalandos sorsát mutatta be, székely népének élni akarását, otthonteremtő vágyát szólaltatta meg. A második vh. után Bp. -en telepedett le, újabb műveiben lírai, olykor játékos módon tett hitet humánus eszményei mellett. Sokoldalú alkotó egyéniség volt, regényei, elbeszélései, drámai művei és tanulmányai költői színekkel ábrázolták a székelység múltját, jelenét. A költészet nosztalgikus derűje és a mítosz időtlensége mögött művei a szociális és nemzetiségi gondokról tesznek tanúságot.

Hírlapi írásmű. Jellemzői az olvasmányosság és az irodalmi igényesség. Általában a lapok alsó felében jelenik meg, vastag vízszintes vonal választja el a többi írástól. Magyarországon a 19-20. században vált divatossá.

A társadalomban levő, ható, tovább élő (tudatosan ápolt) szokások, ízlés, felfogás, ill. szellemi örökség rendszere.

Cselekvésre való képtelenség; bénító hatás(ok) átélése.

A történelem szempontjából jelentős előrelépés, fejlődés.

A köztudatban az a nézet terjedt el, hogy vonat alá vetette magát. Az újabb kutatások szerint álló szerelvényről volt szó, mely talán épp akkor mozdult meg, amikor J. A. át akart bújni két vagon között.

A tudatban levő jelenségek összességét felölelni és közvetíteni kívánó költészet.

Az újnépies irányzat Erdélyi József első verseskötetével, az Ibolyalevéllel jelentkezett. Igazán jelentékennyé az 1930-as években vált, amikor a népi írók (képviselői úgy vélték, hogy a parasztság az a társadalmi réteg, mely egy új, szellemileg vezető köz

(1910-1991): Kossuth-díjas költő, író, műfordító, esszéista. Bécsben kereskedelmi főiskolát végzett, kapcsolatba került az ott élő emigráns művészekkel. Hazatérve tisztviselőként, majd kiadói lektorként dolgozott. Első írásait a Kassák szerkesztette Munka, majd a Korunk, a Pesti Hírlap és a Nyugat közölte. Már első versesköteteivel, Őszi rombolás (1932), Levél a szabadságról (1935), Menekülő Múzsa (1938), a Nyugat “harmadik nemzedékének” élvonalába került. Művészete a gondolatiságnak és a költői szenvedélynek a magyar költészetben ritka ötvözete. A Cambridge-i elégia c. költeménye a magyar irodalom egyik legszebb hazafias verse, az Elveszett otthonok is lényegében a hazaszeretet dokumentuma. Műfordítói munkássága kiemelkedő.

(1897-1970): író, publicista, Kossuth-díjas, országgyűlési képviselő, honvédelmi miniszter 1947-48 között. Négy elemit végzett, bojtárként, cselédként, summásként, napszámosként és vasúti pályamunkásként kereste kenyerét. 1914-től részt vett az agrárszocialista mozgalomban, autodidakta módon művelte magát. 1917-1918-ban katonáskodott, előbb az olasz fronton, majd a köztársasági hadseregben. 1919-ben a balmazújvárosi földosztó bizottság, később a községi direktórium tagja lett. A megszálló románok Brassóba internálták, ahonnan 1921-ben tért haza, de még egy évig Debrecenben raboskodott. 1922-ben alapító tagja lett az MSZDP balmazújvárosi szervezetének és a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének. 1944-ig a Szociáldemokrata Párt tagjaként a csendőrség többször zaklatta. Első írását 1928-ban a Századunk című folyóirat közölte, első könyve, Az Alföld parasztsága című írói szociográfia 1936-ban jelent meg. Gyakran írt a Válaszba, a Gondolatba, a kolozsvári Korunkba és a Kelet Népébe. 1937-ben a Márciusi Front egyik alapítója volt. 1938-tól részt vett a Szabad Szó szerkesztőbizottságának munkájában. 1939-től a Nemzeti Parasztpárt vezetőségének, 1942-től a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak lett a tagja, részt vett és felszólalt a lillafüredi író-katona találkozón és az 1943-as szárszói konferencián. A háború alatt többször munkaszolgálatra vitték; az ostromot Budapesten élte át. 1945-től tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, a Nemzetgyűlésnek, majd az Országgyűlésnek; 1945-ben bekerült a fővárosi törvényhatósági bizottságba is. 1945-1947-ben az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke volt. 1945-től 1949-ig ő volt a Nemzeti Parasztpárt elnöke. 1947. március 14-szeptember 24. között építés- és közmunkaügyi, majd 1948. szeptember 9-ig honvédelmi miniszter volt, aztán kiszorították a politikai életből és a paraszti gazdálkodásról vallott elképzelését is hatalmi szóval utasították el. 1949-től a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsának, 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a tagja, 1954-1957 januárja között a Magyar Írók Szövetségének elnöke volt. Támogatta az új rendet, de mindig figyelmeztetett a torzulásokra. Az 1950-es években megírta A Balogh család története című, a magyar paraszti élet fél századának legalaposabb enciklopédikus regényét. 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Cikkeivel részt vett az 1953-1956 közötti írói mozgalomban; 1956 júniusában ő is köszöntötte Nagy Imrét a hatvanadik születésnapján. 1956. október 23-án, a Bem téren ő olvasta fel az Írószövetség nyilatkozatát. Jóval később kiadott naplójának tanúsága szerint a forradalomban a megtisztított szocializmus és a nemzetté válás együttes esélyét látta, de tartott a túlzásoktól; november 1-jén az ő neve is ott szerepelt az utcai önbíráskodások ellen fölszólaló kilenc neves íróé között. A Corvin köz szabadságharcosai őt akarták miniszterelnöknek. Október 31-én - némi vita után - a Petőfi Párt néven újjáalakult parasztpárt írókból álló irányító testületének tagjává választották. 1956. december 28-án ő elnökölt az Írószövetségnek a forradalom mellett hitet tevő közgyűlésén. A kádári hatalmat konszolidálni igyekvő Irodalmi Tanácsban való részvételt visszautasította, többször kihallgatták, a belügyi szervek pedig szorgalmazták a letartóztatását is. Az 1960-as évektől amolyan 'mindenes' lett, a népben-nemzetben való gondolkodás etikáját szorgalmazta. Népszerűségét a hatalom megkísérelte kihasználni, többször kitüntették, de erkölcsi életfelfogására az átformálódó kádári Magyarország egyre kevésbé tartott igényt.