Tersánszky Józsi Jenő (1888—1969) első elbeszélését 1910-ben közölte a Nyugat, amelynek 1922-ben főmunkatársa lett. Hangszereket is készített, egy időben saját kabarészínházában lépett fel zenés számokkal. Az első világháborúban katona, élményei alapján keletkezett a Viszontlátásra, drága(1916) című regény. Legjelentősebb műve a Kakuk Marcicímű, évtizedeken át írt regényfüzér. Hőse a népmesei alakokkal rokon, társadalmon kívüli, kalandos életű figura. Móriczszerint „sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sár-lakók világát oly közelről és oly édes otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky”. Az író szemléletére jellemző a tragikumot is feloldó humor, a mindenen túljutó életakarat, a szabadság tisztelete, a romantikus társadalomellenesség. Epikáját a kifogyhatatlan mesélőkedv, az életszerűséget középpontba állító epikus alakítás jellemzi. Jelentős regénye még: A margarétás dal; Legenda a nyúlpaprikásról; Egy ceruza története.