A szürrealizmus (franciasurréalisme=realizmusfölöttiség) a dadaizmussal párhuzamosan kezdett formálódni, de irányzattá csak 1922 után vált. A kifejezést először Apollinaire használta, Teiresziasz emlői (1917) című művét szürrealista drámának nevezve. Az irányzat központja Franciaország, de számos más országban is kibontakozott. A korábbi avantgárd irányok mellett alkotói elődjüknek tekintették Baudelaire-t, Rimbaud-t, Apollinaire-t. Felfedezték az első „igazi” szürrealistát, Lautréamont-t (lotréámon; 1846—1870), akinek Maldoror énekei című műve későromantikus és szürrealista elemeket vegyít apokaliptikus látomásban, elsőként alkalmazza a kollázst, és a szürrealizmus jellegzetes automatikus írásmódjához is közeli. Sokszor idézett híres szépség-meghatározása: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.”A másik felmagasztalt elődAlfred Jarry(zsári; 1873—1907), akinek Übü király (1896) című komédiájáért Breton „odaadta volna” az egész Shakespeare- életművet. A szerzőt és művét az abszurd irodalom is ősének tekinti.

A szürrealizmus kibontakozásához hozzájárultak az új tudományos eredmények, főként Freud, Bergson munkái, a relativitáselmélet, hatott rájuk a marxizmus, de ugyanakkor a misztika, az okkultizmus is. Kiindulópontjuk a hazug, embertelen világ elleni tiltakozás, a kegyetlen civilizáció elleni lázadás. Hadat üzentek minden hagyománynak, sokszor a legradikálisabb polgárpukkasztást valósítva meg. Anatole France(anatol fransz; 1844—1924), a nagy francia író halálakor például Egy hullafőcímmel írtak ironikus-gyalázkodó „nekrológokat”, s a temetésen is „tüntettek”. Később „renegáttá” váló társaikat sem kímélték, Breton is megkapta a hulla-minősítést.

1925-ben nyílt levelet intéztek PaulClaudel-hez (pol klodel; 1868—1955), a század kiemelkedő rangú költőjéhez, aki ekkor Franciaország tokiói nagykövete volt. Ebben tömören kifejtik néhány tételüket: „Nekünk nem fontos az alkotás. Minden erőnkkel azt kívánjuk, hogy a forradalmak, a háborúk és a gyarmati felkelések megsemmisítsék a nyugati civilizációt, amelynek söpredékét Ön még Keleten is oltalmazza. [...] Szerintünk nem lehet sem harmónia, sem nagy művészet. A szépség eszménye már réges-rég összeaszott. [...] Megragadjuk ezt az alkalmat, hogy nyilvánosan elhatároljuk magunkat szóban és írásban mindentől, ami francia. [...] Katolicizmus, görög-római klasszicizmus, mi önre hagyjuk ezeket az aljas istenkedéseket. Húzzon csak hasznot belőlük, ahogy tud; hízzon még kövérebbre, pukkadjon ki polgártársainak bámulata és tisztelete közepett. Írjon, imádkozzon és tajtékozzon; mi magunknak követeljük a dicstelenséget, hogy egyszer s mindenkorra faragatlan fajankónak és gonosz embernek tituláljuk önt.”

A szürrealizmus mozgalomszerű jelentkezésének időpontja 1922. Az első szürrealista műnekAndré Breton (bröton; 1896—1966) és Philippe Soupault (filip szupó; 1897—1990) A mágneses mezők (1919) című közös alkotását tartják. 1922-ben vette át Breton a Littérature (litérátür) szerkesztését, ennek megszűntekor, 1924-ben megalapították a Révolution surréaliste (révolüszion szürréaliszt) című folyóiratot (1924—1929). Ugyanebből az évből való A szürrealizmus kiáltványa, Breton munkája. Meghatározása szerint a szürrealizmus „a léleknek olyan zavartalan önműködése, melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni a gondolkodás valódi működését. Tollbamondott gondolat, függetlenül az értelem bármiféle ellenőrzésétől, s minden esztétikai vagy erkölcs i törekvéstől.”Filozófiájuk: „A szürrealizmus bizonyos, korábban elhanyagolt gondolattársítási formák magasabb rendű valóságába vetett hiten, az álom mindenhatóságán, a gondolat öncélú működésén alapul. Arra törekszik, hogy végérvényesen leszámoljon minden más lelki működéssel, és elfoglalja helyét az élet főbb kérdéseinek megoldásában.”(Bajomi Lázár Endre ford.)

Az álom mindenhatóságát szinte szó szerint kell értenünk: a kiindulópont az álomleírások sora. A természetes álmok helyét mindinkább a mesterségesek foglalják el a freudizmus szabad asszociációs technikáját, a hipnózist híva segítségül. Kialakítják az automatikus írás technikáját, amely főként a költészetben alkalmazható eredményesen. Az író tudatában spontánul felbukkanó szabad ötleteket, asszociációkat rögzítik, illetve a külvilágból véletlenszerűen kiválasztott jeleket írnak le. A jelesebb alkotásokban az alkotói szabadság fokát mégiscsak keretek között tartja a tudatosság egy központi téma, motívum segítségével, mint Breton híres, A szabad társulás című művében:

Asszonyom haja rőzsetűz

gondolatai forró villámok

Alakja homokóra

Asszonyom alakja tigrisfogak közé került vidra

Asszonyom szája a végső nagyságrendű csillagok kokárdája és bokrétája

Fogai fehér földön fehéregerek nyomai

Nyelve ámbra és dörzsölt üveg

Asszonyom nyelve tőrrel átszúrt ostya.(Weöres Sándor ford.)

A mozgalom leghíresebb alkotói az említettek mellett Louis Aragon(lui árágon; 1897—1982) és Paul Éluard(pol élüár; 1895—1952), a képzőművészek közül Giorgio de Chirico(kiriko; 1888—1978) és Salvador Dalí (1904—1989). A szürrealisták a húszas évek második felében egyre többet foglalkoztak társadalmi-politikai kérdésekkel, egyre élesebben szembekerültek egymással, kiléptek, kizáródtak a mozgalomból, akárcsak egy pártból. Ennek ellenére a mozgalom tovább élt, s a második világháborút követően volt még egy fellángolása.

A szürrealizmus legfőbb vívmánya a képzelet korlátozottságának felszámolása. Az álomtechnika, az automatikus írás legfőbb célja és értelme az újfajta módon felfogott költői kép, amelynek lényege éppen „szürrealista” jellege. Breton szerint „az a legerősebb kép, amelyik a legönkényesebb”, vagyis amelyben a fogalmi síkok között nincs „logikus” kapcsolat. Elvetik az „olyan mint” hasonlításokat, eljárásuk a kötőszó nélküli azonosítás, amely lehet ma már magától értetődően hangzó is, mint a már idézett „Asszonyom haja rőzsetűz”, de lehet ma is szürrealistán ható: „A nap lenyugvó kutya”, „A hídon macskafejű harmatcsepp hintázott”(Breton képei).

A magyar irodalomban irányzatként nem bontakozott ki a szürrealizmus, de számos alkotóra hatott. A poétikai-szemléleti újítások hatása pedig – akárcsak világszerte – nálunk is máig él.

Bajomi Lázár Endre (összeáll.): A szürrealizmus, Gondolat Kiadó, Bp., 1979