Szilágyi Domokos (1938–1976) az erdélyi költészet kiemelkedő alakja. A klasszikus avantgárd igézetében indult, Bartók Béla példájára az ősit, a népit és a modernet kívánta egyesíteni, az „örök” klasszicizmus és az „örök” szürrealizmus törekvéseit. A hatvanas évek eleji szabadabb romániai légkörben bizakodva tekintett a társadalom ígért fejlődésére, de mind keservesebben csalódnia kellett, ami elmélyítette disszonancia élményét. Leginkább kísérletező kötete a címével is erre utaló Búcsú a trópusoktól(1969). Később a klasszikus formákhoz fordult, műveiben egyre gyakrabban néz szembe a pusztulással. Fontosabb versei: Bartók Amerikában; Kényszerleszállás; Kérvény; Felezőidő; Tengerparti lakodalom; Circumdederunt.

Szilágyi Domokos