Szabó Magda (1917) két sikeres verseskönyvvel kezdte a pályát 1945 után, majd hosszú évekig nem publikálhatott. 1958-ban regénnyel(Freskó) mutatkozott be másodszor, s szinte azonnal irodalmunk élvonalába került. Debrecen (a felnevelő szülőváros), polgárság, nemesség, értelmiség, literátorság, reformátusság, magyar történelem, emberi szenvedélyek ­ ezek írói világának hívószavai. Modern felépítésű, lélekábrázoló regényeket írt (Az őz; Pilátus), majd a nem-fikciós epikai formákat is meghódította, elsősorban a szülővárost és családja történetét bemutató Régimódi történet(1971) lapjain. Drámái kiélezett történelmi helyzeteket vizsgálnak (Az a szép fényes nap; Kiálts, város). Inkább versekben gazdag ifjúsági irodalmunkban különösen fontosak gyermek- és ifjúsági regényei(Mondjátok meg Zsófikának; Sziget-kék; Tündér Lala). Eleven útirajzokat írt. Az irodalommal való alaposabb ismerkedéshez is kitűnően használhatók esszéi, műelemzései(Kívül a körön; A félistenek szomorúsága).