Radnóti Miklós(1909–1944) a Nyugatharmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító, prózaíró volt. Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet.

Két halott mellől jött a világra: születésekor (Budapest, 1909. május 5.) édesanyja, Grosz Ilona és ikertestvére meghalt. Ez a kettős tragédia is valósággal megmérgezte későbbi életét. Ikrek hava(1939) című visszaemlékezésében ott lüktet a fájdalmas önvád: „Megölted őket – beszélt a hang, megölted őket, megölted őket, megölted ő...”

Családjától a Glatternevet örökölte, az apa szülőhelyére emlékeztető Radnótiírói nevet a húszas évek végén kezdte használni. 1934-ben, doktori szigorlata idején szerette volna ezt hivatalossá tenni, de a belügyminiszteri okirat csak a „Radnóczi” nevet engedélyezte.

Édesapja, Glatter Jakab tisztviselő – rokonai rábeszélésére – hamarosan megnősült: az új feleségben (Molnár Ilona) Miklós igazi, szerető anyára talált, aki sajátjaként, édes gyermekeként nevelte. Testvére is született: Ágnes, az Ikrek havában oly sok melegséggel emlegetett Ági. (Glatter Ágneskésőbb Erdélyi Ágnes néven lett Nagyváradon és Erdélyben ismert költő és újságíró; édesanyjával együtt Auschwitzban pusztult el.)

Tizenkét éves volt, amikor meghalt édesapja (1921). A család széthullott. Miklós csak ekkor tudta meg, hogy az, akit édesanyjának hitt, valójában csak nevelő anyja volt. Nagybátyja (édesanyjának öccse), Grosz Dezső, egy jómódú textil-nagykereskedő vette gondjaiba. Két idősebb nőrokonánál helyezte el, fizette érte a tartásdíjat, gondoskodott ruházkodásáról és az iskoláztatás költségeiről.

A család gyakorlati embert, üzletembert kívánt faragni belőle, s ezért nem humán gimnáziumban, hanem a Markó utcai főreáliskolában kezdte meg középiskolai tanulmányait. Ebben az iskolatípusban latin nem volt, s nagyobb teret kaptak a természettudományi tárgyak. A főreál negyedik osztályának elvégzése után az Izabella utcai felső kereskedelmi iskolába íratták, és itt szerzett érettségi bizonyítványt 1927-ben.

Még középiskolás korában – 1926 őszén – ismerkedett meg Gyarmati Fannival: mindketten ugyanahhoz a tanárhoz (tanár házaspárhoz) jártak külön matematikaórákra. Ebből a kezdeti diákszerelemből bontakozott ki az évek során az a rajongásig fokozódó, áhítatos nagy szerelem, mely őket mindvégig összekapcsolta, s mely forrása lett Radnóti felejthetetlen hitvesi lírájának. (Fanni az érettségi után tanítónői oklevelet, majd tanári diplomát szerzett.)

Nagybátyja azt szerette volna, ha unokaöccse a szakmában marad, s részt vesz az ő üzleti tevékenységében. Ezért az érettségi után a csehszlovákiai Reichenbergbe (ma Liberec) küldte tanulni az ottani Állami Textilipari Szakiskolába. Radnótinak nem sok kedve volt a textiltechnológiához, csak ímmel-ámmal végezte (német nyelven) tanulmányait, s vett részt a gyakorlati (szövőgyári) munkában. Reichenbergben is inkább verseket írt: szerelmi lírájának ihletője egy kis gépírólány volt.

1928 júniusában tért haza, s két évet szenvedett nagybátyja üzletében gyakornokként. Az irodalom érdekelte igazán, író akart lenni mindenáron. Barátaival együtt 1928címmel folyóiratot indított (mindössze két száma látott napvilágot), költeményei jelentek meg a Jóságcímű antológiában (1929), részt vett a Kortárscímű folyóirat szerkesztésében (1929–1931; 11 számot ért meg).

Egy hirtelen jött elhatározás érlelte meg benne az üzleti élettel való szakítás szándékát: a várható nagypolgári jómóddal szemben a szegénységet választotta. Egy 1935-ből való önéletrajzi feljegyzésében a következőket olvashatjuk: „Végül egy este beverem a tollat az íróasztal lapjába. A toll remeg. Nézem. És felmerül bennem a tanárság gondolata. Menteni akarom a költőt az élettől. Ez a két mesterség nem összeférhetetlen. Azt hittem akkor még, hogy kaphatok katedrát.”

Egy év alatt letette a különbözeti vizsgákat, s 1929 decemberében a budapesti Verbőczy reálgimnáziumban megszerezte az egyetemi tanulmányok előfeltételét jelentő gimnáziumi érettségit. 1930 őszén, mivel a „numerus clausus” („zárt szám”, meghatározott szám) miatt a pesti egyetemre nem kerülhetett be, a szegedi egyetemre iratkozott magyar–francia tanári szakra. Ide már költőként érkezett, hiszen előzőleg, 1930 tavaszán megjelent első verseskötete, a Pogány köszöntő.

Bori Imre: Radnóti Miklós, Újvidék, 1965 (In: Fórum 1965.)

Koczkás Sándor: Radnóti költészetének értelmezéséhez, 1962 (In: Élet és Irodalom 1962.10.sz.)