Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. – Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát.

Theokritosz (Kr. e. 3. század) szicíliai görög költő hagyatékában maradt ránk 31, hexameterekben írt rövid költemény; ezeket eidüllionnak („képecske”) nevezték el. Ebből származik az idillszó. Theokritosz költeményeinek legeredetibb darabjai a bukolikák: párbeszédes pásztori költemények. A görög költő bukolikáit a fiatal Vergilius(Kr. e. 70–19) honosította meg a római költészetben. Ezekből tíz válogatott költeményt adott közre Eclogae(„szemelvények”, „válogatások”) címmel. Vergilius óta az utókor az ekloga szót (is) használta bukolika helyett műfaji megnevezésként.

A harmincas évek második felében az Officinakiadóvállalat kétnyelvű klasszikusainak sorozata az antik humanizmus eszményét kívánta népszerűsíteni. 1938-ban jelent meg Pásztori Magyar Vergiliuscímmel a latin költő tíz eclogája. A bilingvis kiadás a fordítók kiválasztásával is hangsúlyozni akarta, hogy az „ordas eszmék” korában az európai és a magyar műveltség egyik több évszázados pillére a görög-római kultúra. Az eclogák tolmácsolói között régi magyar írók is szerepeltek: Fazekas Mihály, Rájnis József, Révai Miklós, Baróti Szabó Dávid. E kötet számára fordította le Radnóti a IX. eclogát. A polgárháborúk alatt született latin vers világában saját helyzetére, életének, sorsának veszélyeztetettségére ismert rá, s ekkor fogant meg benne további eklogák írásának szándéka. Az ő eklogái afféle „háborús idillek”: a háború borzalmai között őrzik a békés élet szépségét. Az emberi méltóságot megsemmisíteni akaró barbársággal szegül szembe bennük a megsemmisíthetetlen: a művészet és a szellem ereje.

bukolika: a pásztori művek közös neve; a pásztorköltemény (pásztoridill) a természetben élő emberek békés, harmonikus világát megéneklő lírai költemény; fő témája a szerelem és a természet dicsérete; jellemző alkotásai: Theokritosz, Vergilius (eklogái), Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Radnóti Miklós (eklogái) stb.

ekloga: válogatás" (gör.) szóból; többnyire pásztori környezetben élő vagy oda vágyó emberek szelíd világát, illetve a nyugodt és békés életre való vágyakozást kifejező költemény; az antik ecloga gyakran párbeszédes formájú, epikus és drámai elemeket is tartalmazó költemény, szereplői rendszerint allegorikus alakok; később érzések és gondolatok szembesítésére alkalmazott versforma, melyben a pásztori elemek átvitt értelműek (pl. Radnóti költészetében)