A Lábadozó széllel lezárult Radnóti költészetének első korszaka. Újhold(1935) című kötetében változást, elsősorban stílusváltást figyelhetünk meg. A versek jó része még a rímtelen szabad formákhoz tartozik, de a stílus határozottan leegyszerűsödik, elmarad az olykor egymásra torlódó merész és mesterkélt képek zuhataga, s a költemények közérthetőbbek, világosabbak. A „szabad” sorokban erőteljesebben, kevésbé rejtve lüktet az antik metrum: daktilusok, choriambusok tűnnek fel egyre gyakrabban – még nem pontos kimértséggel, de így is zengőbbé téve a szövegek dallamát. S megjelennek már a meghatározott számú sorokból álló, rímekkel ellátott strófaszerkezetek: a költemények egyharmada kötött vers.

Lehet, hogy e változásokat nem csupán tudatos esztétikai megfontolások idézték elő: a világ, a történelem változott meg, s közben a költő is felnőtté érett, bölcsebbé, elmélyültebbé vált. 1933-ban Hitler került hatalomra Németországban, s a fajüldöző nemzeti szocialista eszmék térnyerése egy embertelen világ rettenetét keltette fel.

Az Újholdelején és végén egy-egy olyan költemény áll, amelyben egy új magatartásforma vállalása rögzítődik.