Merényiék és a többiek – ez az egyik nagy ellentét. A kezdő növendékek eleinte csak a kegyetlenség megtestesítőit látják Merényiékben, később azonban rá kell jönniük, hogy „ők, Merényivel öten-hatan, tulajdonképpen egészen más világban éltek, mint mi, s másképp: szabadon, kedvük szerint, emberhez méltóan”. A növendékek és nevelőik – ez a másik nagy ellentét. De a nevelők is két csoportra oszthatók. Az egyikbe a szigorúbb vagy szelídebb katonatiszt tanárok tartoznak. A másikba a tiszthelyettesek. A tanórákon kívül ők vannak együtt a fiúkkal, ők „gondoskodnak” egész napjuk hasznos kitöltéséről, ők szoktatják rendre és fegyelemre őket. A kezdő év két tiszthelyettese, Bognárés Schultzeközül az utóbbi a gyűlöltebb, voltaképp az egész évfolyam arról ábrándozik, hogy egyszer talán elvezénylik tőlük. Különösen Medve szenved Schultzétől. Ugyanakkor a tiszthelyettes nem tesz mást, csak a kötelességét teljesíti, igaz, azt szinte gépies pontossággal és következetességgel. Időnként azért „emberi” arca is megmutatkozik, de mindenki tudja róla, hogy „hozzáférhetetlen és megvesztegethetetlen”. Emberségére példa, hogy elhiszi Medvének: nem ő törte be az ablakot, s felajánlja, hogy ha nem lesz meg a tettes, ő maga fizeti ki a kárt. Medve nem örül ennek: „Ez a világ itt el akarja őt nyelni, s mint egy förtelmes hüllő, előbb kezdi benyálazni. Schulze megvédte őt: gondolta gyűlölettel.” E fölött a növendékekből, tiszthelyettesekből, tanár-tisztekből álló világ fölött ott áll szinte elérhetetlen és megláthatatlan magasságban az intézet parancsnoka, Kovách Garibaldi, s már az is rendkívüli, ha egy növendék megpillanthatja őt.

Nemcsak Medve lázadozik, hanem mások is. Öttevényipanaszra jelentkezett, s bár ez lehetséges, mégis példátlan eset volt. A következmény a szükségszerű bukás: akiket kihallgatnak, nem állnak melléje, Merényiék pedig összehangoltan bemocskolják, s ennek következtében a fiút kizárják, hiszen az látható a tisztek számára, hogy a növendékek kiközösítették maguk közül a „bűnössé” váló fiút. Merényiék megtiltják, hogy bárki szóba álljon Öttevényivel, amíg el nem távozik. Maga Merényi alaposan elveri a fiút, később pedig a bibliai Pilátus–tömeg–Krisztus jelenetre rájátszva állítja a többiek elé. Az elbeszélő Bébé itt a tömeggel egynek mutatja magát, és ő is elítéli az ártatlan Öttevényit.

Másfajta lázadó Apagyi. Ő akkor újonc, amikor Bébéék már felsőbb évesek. Apagyi fafejűnek mutatkozik, semmilyen parancsot nem akar végrehajtani, ő az örök civil. Végül társai iszonyatosan elverik, és az apja hazaviszi. Apagyi lázadása ösztönös, csak reakcióit ismerjük meg. Gyerek és civil, sem felnőtt, sem katona nem akar lenni. Magatartása nevetséges az adott világban, mégis öntörvényű. Sorsa sem nem komikus, sem nem tragikus: feloldhatatlanul groteszk.