Az egypercesek műfajának nemcsak gyökerei ágaznak többfelé, kifejlett formájában is több változata különböztethető meg. Egyik esetben hagyományos elbeszélésként is elképzelhető történetről van szó, amelyet azonban az író a lényegi vázra csupaszított. Ilyen az In memoriam dr. K. H. G., a Havas tájban két hagymakupola, a Ballada a költészet hatalmáról, a Tanuljunk idegen nyelveket!

Az In memoriam dr. K. H. G. a műfaj egyik legtökéletesebb alkotása. A doktor úr, a tanár még munkaszolgálatosként is a kultúra nagy értékeiről próbál beszélgetni az őrrel, aki nyilvánvalóan műveletlen, s egyetlen tudása a gyilkolás. Külön lélektani tanulmányt érdemelne, és hagyományosabb elbeszélésben is nagyerejűen megírható lenne a rabnak és az őrnek itt bemutatott viszonya, a kultúra és a barbárság ütköztetése. Ez az egyperces szinte csak utal a két embertípusra, mégis döbbenetes drámai feszültséget teremt a rövid párbeszédben. A kopáran kijelentő kérdő és állító mondatok és a hozzájuk fűzött írói közlések között mindössze két, a beszélgetőket közvetlenül minősítő állítás van. A tanár „nagyon szeretett olvasni”, az őr pedig „paprikavörös lett”, mielőtt gyilkolt. Minősítő jellegű a cím is, amely konkrét személyre is utal. A monogram K. Havas Géza(1905–1945) kritikus, újságíró nevét rejti, aki koncentrációs táborban pusztult el. Az elbeszélés nemcsak két konkrét személy ellentétét fejezi ki, hanem rajtuk keresztül az emberiségnek hatalmas kincseket adó német kultúra és a német barbárság döbbenetes, az egész világot megrázó kettősségét is.

Az előbbi egyperces jelenet példázatos erejűvé válik, máskor eleve a parabolikus jelleg a meghatározó, s ha a történet a hagyományos módon és terjedelemben kerülne megírásra, túl hosszúnak és érdektelennek bizonyulna. Ilyen a Mindig van remény; Az autóvezető; a Nászutasok a légypapíron; Az élet értelme. A Nászutasok a légypapírona hagyományos példázatos állatmesét értelmezi újra oly módon, hogy folytonosan egymásba játszatja a két jelentéssíkot. A meghatározó az emberi szféra, úgy érzi az olvasó, hogy inkább az emberi szint játszik át az állatiba, mint fordítva. A mézeshetektől a (mézes)madzaghoz, attól a légypapírhoz vezet az asszociációsor, s a kezdetben így ott van rögtön a vég is, pedig az ifjú pár még az élet csábító szépségeire készülődik. A példázat ugyanakkor a saját út álmát is lerombolja, hiszen mindenkire ugyanaz a sors vár, ráadásul a légy a legközönségesebb és az egyáltalán nem szeretetre méltó élőlények közé tartozik. A feloldhatatlan ellentétet már a cím összeszikráztatja a nászút és a légypapír képzeteivel.

Egy harmadik, ugyancsak jellegzetes típusban valóságos vagy fiktív dokumentumok adják a novella szövegét, és a cím, valamint az irodalmi helyzet emeli őket igazi műalkotássá. Az említett Mi mindent kell tudnimellett ide sorolandó az Apróhirdetésés a Kivégzési szabályzat.

Egyperces: az egyperces jelző a mű terjedelmére utal: egyetlen perc alatt elolvasható, néhány sortól 2-3 oldalig terjedő hosszúságúak a művek, s az egy perc és a novella fogalmainak összeszikráztatása eleve parabolisztikus, ironikus, groteszk jelleget ígér. A műfaj lényegi vonása, hogy az írói közlés csak a legszükségesebbre szorítkozik, így a mű értelmezése a képzelet maximumát várja el a befogadótól.

Abszurd: képtelen, lehetetlen (lat.); esztétikai minőség; a valóság olyan ábrázolása, amely ellentmond a tapasztalatnak.

Groteszk: esztétikai minőség, amely világszemléletet fejez ki. Egyik értelmezése szerint a komikum egyik fajtája, a szélsőségesen össze nem illő elemek bizarr társítása, mely nevetséges és borzongató hatást kelt. Mivel a tragikum és a komikum is szélsőséges egymáshoz képest, természetes, hogy a groteszk gyakran társítja őket. Egy másik értelmezés csak eredetét tekintve tartja a groteszket a komikum válfajának, s abból indul ki, hogy a komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek társítása a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. Megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet: a mű elemeinek egymáshoz való viszonya. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetséges: reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és a tragikum, a fenségesség és az alantasság, a naturalizmus és a fantasztikum. Gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő elemeket, torzságot, rútságot, épít a halottá dermedő élet és a megelevenedő mechanizmus borzongató ellentétére. Életrehívója az elidegenedettség, belőle következik a szorongás, a félelem, a kétségbeesés látomásos megjelenítése.

Parabola: „összevetés” (gör.) szóból; példázat; igazságot, erkölcsi tanulságot vagy tanítást sugalló történet.