Az egypercesek műfajának nemcsak gyökerei ágaznak többfelé, kifejlett formájában is több változata különböztethető meg. Egyik esetben hagyományos elbeszélésként is elképzelhető történetről van szó, amelyet azonban az író a lényegi vázra csupaszított. Ilyen az In memoriam dr. K. H. G., a Havas tájban két hagymakupola, a Ballada a költészet hatalmáról, a Tanuljunk idegen nyelveket!

Az In memoriam dr. K. H. G. a műfaj egyik legtökéletesebb alkotása. A doktor úr, a tanár még munkaszolgálatosként is a kultúra nagy értékeiről próbál beszélgetni az őrrel, aki nyilvánvalóan műveletlen, s egyetlen tudása a gyilkolás. Külön lélektani tanulmányt érdemelne, és hagyományosabb elbeszélésben is nagyerejűen megírható lenne a rabnak és az őrnek itt bemutatott viszonya, a kultúra és a barbárság ütköztetése. Ez az egyperces szinte csak utal a két embertípusra, mégis döbbenetes drámai feszültséget teremt a rövid párbeszédben. A kopáran kijelentő kérdő és állító mondatok és a hozzájuk fűzött írói közlések között mindössze két, a beszélgetőket közvetlenül minősítő állítás van. A tanár „nagyon szeretett olvasni”, az őr pedig „paprikavörös lett”, mielőtt gyilkolt. Minősítő jellegű a cím is, amely konkrét személyre is utal. A monogram K. Havas Géza (1905–1945) kritikus, újságíró nevét rejti, aki koncentrációs táborban pusztult el. Az elbeszélés nemcsak két konkrét személy ellentétét fejezi ki, hanem rajtuk keresztül az emberiségnek hatalmas kincseket adó német kultúra és a német barbárság döbbenetes, az egész világot megrázó kettősségét is.

Az előbbi egyperces jelenet példázatos erejűvé válik, máskor eleve a parabolikus jelleg a meghatározó, s ha a történet a hagyományos módon és terjedelemben kerülne megírásra, túl hosszúnak és érdektelennek bizonyulna. Ilyen a Mindig van remény; Az autóvezető; a Nászutasok a légypapíron; Az élet értelme. A Nászutasok a légypapíron a hagyományos példázatos állatmesét értelmezi újra oly módon, hogy folytonosan egymásba játszatja a két jelentéssíkot. A meghatározó az emberi szféra, úgy érzi az olvasó, hogy inkább az emberi szint játszik át az állatiba, mint fordítva. A mézeshetektől a (mézes)madzaghoz, attól a légypapírhoz vezet az asszociációsor, s a kezdetben így ott van rögtön a vég is, pedig az ifjú pár még az élet csábító szépségeire készülődik. A példázat ugyanakkor a saját út álmát is lerombolja, hiszen mindenkire ugyanaz a sors vár, ráadásul a légy a legközönségesebb és az egyáltalán nem szeretetre méltó élőlények közé tartozik. A feloldhatatlan ellentétet már a cím összeszikráztatja a nászút és a légypapír képzeteivel.

Egy harmadik, ugyancsak jellegzetes típusban valóságos vagy fiktív dokumentumok adják a novella szövegét, és a cím, valamint az irodalmi helyzet emeli őket igazi műalkotássá. Az említett Mi mindent kell tudni mellett ide sorolandó az Apróhirdetés és a Kivégzési szabályzat.

Parabola: „összevetés” (gör.) szóból; példázat; igazságot, erkölcsi tanulságot vagy tanítást sugalló történet.

Sükösd Mihály: Örkény István egy-percei avagy a konkrét abszurd, Bp., 1972