A regény három részből, azok mindegyike három nagyobb fejezetből, végül epilógusból áll. Az első rész Eszter kisgyermek- és lánykorát beszéli el kb. 1905-től 1918-ig. Édesanyjának korai halála után apja a Tunyogi nagyszülőkre bízza nevelését. Az apa, Égető Lőrinc nagy tehetségű, csodálatos terveket dédelgető ember, az egyik városi újság szerkesztője, aki sorra belebukik terveibe, s ezért el is hagyja a várost. A nagy tervezgető Németh László egyik kedves regényalakja.

A második részben Eszter fiatalasszony Szegháton, férje patikus. Két fiuk és egy lányuk születik. A férj is tervezgető, „vállalkozó”, de energia nélküli, könnyen kedvét vesztő személyiség. A harmadik részbe egyre erősebben nyomul be a történelem, 1937-tel indul a cselekmény, s 1947 tavaszáig ível. A fiúk gimnazisták, kapcsolatba kerülnek a népi írók mozgalmával, s itt lép be Méhes Zoltán alakja. A férj kezén közben szinte teljesen elvész a családi vagyon, ezért Eszter kénytelen a patika ügyeivel is foglalkozni. A világháború utolsó esztendejében szétszóródik a család: a férj a két kisebb gyerekkel Nyugatra menekül, Eszter baloldali gondolkodású Józsi fiával marad Magyarországon. Fia megnősül, gyereke születik, majd belekeveredik egy összeesküvésbe és letartóztatják. Ezzel a ténnyel indul az epilógus (1947–1948. január). Eszter már korábban letette ­ vénülő fejjel és Méhes Zoltán tanári segítségével ­ az érettségit, hogy dolgozhasson a patikában. Az üzletet államosítják, az anyja otthagyja Eszterre a kisunokát. A család többi tagja szétszóródott a nagyvilágban, Eszter magához vesz egy nehéz sorsú kamaszlányt. Ezzel az „új”, csonka családdal és a csecsemő fölnevelésének kötelességével vág neki a ki tudja milyenné váló „új világnak”.

A regény első része krónikás hangvételű, az alkotó könyvtári kutatásokat végzett, sok dokumentumot felhasznált a század eleji kisvárosi légkör érzékeltetéséhez. A második rész sokkal líraibb. Az életanyagot sokban Németh László vásárhelyi szállásadónőjének elbeszélései szolgáltatták. A harmadik rész jelentős mértékben az író által közvetlenül és a megírás közelmúltjában átélt történelem „krónikája”, itt érvényesül leginkább az író látószöge. A regény egésze mégis egységes, az abszolút főhős Égető Eszter. Mégis megokolt volt az Őrültek címadás is: lényegében az összes férfiszereplő gyűjtőneve ez. Az őrültségek nem a lelkibetegségek klinikai szintjét jelentik, hanem olyan pszichikai és erkölcsi sajátosságokra mutatnak rá, amelyek eltorzítják a magyar társadalomnak és polgárainak életútját az álmodozással, az élhetetlenséggel, a foglalkozás és a hivatásérzet meg nem felelésével, a törtetéssel, a lustasággal és a közönnyel, az individualizmus különböző negatív változataival.