Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) egyik legtudatosabb költőnk, az „újholdasok” vezéregyénisége. A gondolatiság és a tárgyiasság jellemzi, ő maga nevezte el költészetét objektív lírának, amelynek lényege „bizonyos ellipszistömeg, mondom, a kihagyások tömege. Még ennél is sokkal fontosabb: az első személynek a kiemelése a vers központjából. Az a lírai »én« ezentúl másutt van. Sőt esetleg nincs is jelen. [...] Másutt van a költői én, mint ahogy azt a romantika óta megszoktuk. Azután: lényeges itt a tárgyaknak – ez már sajátosan az objektív lírára jellemző –, a fogható, látható, tapasztalható tárgyaknak és helyszíneknek a fontossága a versben, amelyek tartalomhordozóvá válnak, továbbá áttételes személyeknek, bizonyos perszónáknak a jelenléte.” Fontosabb versei: Fák; Vihar; Között; Ekhnáton éjszakája. Lírájával egyenrangúak a mesterségről, a költőkről, a versekről, Babitsról írt esszéi. Kiváló vers- és drámafordító, a gyermekvers-irodalomnak is klasszikusa.

Schein Gábor: Nemes Nagy Ágnes költészete, Bp., 1995

Vörös Imre: „...nem kívánok kevesebbet, mint egy világot”. Nemes Nagy Ágnes költészetéről, Bp., 1980 (In: It.1980.2.sz.)

Lator László: Nemes Nagy Ágnes arcképéhez; Nemes Nagy Ágnes, Bp., 1993 (In: Szigettenger)

Pomogáts Béla: Rend és indulat, Bp., 1979 (In: Sorsát kereső irodalom)

Radnóti Sándor: Között (Nemes Nagy Ágnes lírája), Bp., 1988 (In: Mi az, hogy beszélgetés?)