Nagy Lajos (1883–1954) elsősorban a rövidpróza mestere volt. A lassan kibontakozó alkotó igazán csak a harmincas évek elején érkezett be. Baloldali elkötelezettsége, minden igazságtalanságon felháborodó indulata, vonzódása a szocializmushoz ekkor talált szélesebb körű visszhangra, s ekkorra találta meg világszemléletének kifejezéséhez a legodaillőbb formákat: a tárgyiasság kifejezési módjait.

Életpályája

Az Apostaghoz tartozó Tabánitelek-pusztán született 1883. február 5-én. Anyja Pesten szolgáló cselédlány volt, a gyermek soha nem találkozott apjával, s „törvénytelen” származása egész életében nyomasztotta. Gyermekéveit szülőhelyén töltötte nagyszüleinél. Hat évesen édesanyja magához vette, így iskoláit Budapesten végezte el, 1901-ben érettségizett jelesen. Anyagi helyzete addig – s azután is – nyomasztó.

A jogi karon folytatta tanulmányait, de a diplomát nem szerezte meg. Ügyvédi irodákban dolgozott, néhány hétig Horvátországban volt házitanító, 1906-ban szolgabíró lett Abaújszántón.

Első elbeszélése 1907-ben jelent meg a Népszavában, a következő évben az induló Nyugat is közölte. A korabeli szokás szerint karcsú novelláskötetei 1911-től kezdve jelentek meg.

1915-ben behívták katonának. Idegbetegsége miatt segédszolgálatot látott el, 1917-ben fölmentették. Az 1918–19-es forradalmakat örömmel fogadta, bukásuk után két évig alig publikált. A húszas években sincs rendszeres jövedelme, nehezen élt. Az évtized második felében közelebb került a szocialista-kommunista írók köréhez és legális lapjaikhoz, 1927–28-ban főszerkesztője volt az Együttcímű folyóiratnak. Sorra jelentek meg legfontosabb novelláskönyvei: a Lecke(1930), a Bérház(1931), az Utcai baleset(1933), három városról írt szociográfiája, a Három magyar város(1932) és a Kiskunhalomcímű regénye (1934). E műveivel szinte az irodalmi közvélemény teljes elismerését nyerte el, s háromszor megkapta a Baumgarten-díjat is (1932, 1935, 1938).

1935-ben kötött házasságot Szegedi Boris írónővel (1895–1967). 1944-ben – az asszony származása miatt – bujkálniuk kellett. A főváros ostromának élményeit örökítette meg a Pincenapló(1945). 1945-ben tagja lett a kommunista pártnak. Sorra jelentek meg könyvei, 1948-ban elsők között kapott Kossuth-díjat. 1950 után azonban mellőzték, kispolgári szemléletűnek tartották. Utolsó pályaszakaszának legfontosabb műve önéletrajzának két elkészült kötete (A lázadó ember, 1949; A menekülő ember, 1954).

Az évek óta betegségekkel küszködő író 1954. október 28-án halt meg. A Csillagcímű folyóirat emlékszámmal búcsúztatta, s megindult életművének gyűjteményes kiadása is.

Nagy Lajos

Szimultanizmus: egy időben, de nem egy helyen játszódó események párhuzamos megjelenítése.

Montázs: szerkesztési eljárás; önálló egységek összerendezése egységes egésszé; a filmművészetben kialakult vágási technikát alkalmazva.