Rövid életű avantgárd mozgalom, a szürrealizmus előkészítője. A mozgalom – legalábbis az elnevezése – 1916. február 8-án született Zürichben. Állítólag egy szótárban akadtak véletlenül a dadaszóra, más emlékezők szerint vaktában böktek rá, s megtetszett nekik a kifejezés, amelynek jelentését többféleképpen magyarázták ők maguk is. A lexikonok szerint gyermeknyelven lovat jelent, illetve gyermek által hallatott hangot. Tristan Tzara(cára; 1896—1963), a mozgalom vez éregyénisége szerint: „a néger kru törzs szent teheneinek farka: DADA. Bizonyos olasz tájnyelven kocka és anya: DADA. A faló, a dajka és a kettős állítás oroszul, illetve románul: DADA.”Máshol ugyanő azt írja: „a Dadának 391 különféle magatartása és színe van”. A dada először a lázadásban találta meg a lényeget, a legkülönbözőbb addigi avantgárd szerzőkkel rokonszenvezett, elődjei közé számította Apollinaire-t és Picassót.

A dadaisták első megmozdulásai a zürichi, általuk alapított Cabaret Voltaire rendezvényein zajlottak. TzaraAntipyrine úr első mennyei kalandjacímű művének megjelenése a fordulópont: ez értelmetlennek tetsző, a szavakat válogatás nélkül egymás mellé állító mű. Átalakultak a kabaré előadásai is: egyre inkább sokkolták a közönséget lármával, ricsajozással, különböző irodalmi és újságszövegek egyidejű felolvasásával, agresszivitással. Tzara programja szerint: „Eltöröljük a logikát, a tehetetlenek láncát: DADA; eltörlünk mindent, szolgalelkeknek való hierarchiát és társadalmi képletet: DADA; a tárgyakat, minden tárgyat, az érzelmeket és az ösztönöket, a jelentéseket és a párhuzamos egyenesek metszéspontjait is felhasználjuk harcunkhoz: DADA; eltöröljük az emlékezetet: DADA; eltöröljük a régészetet: DADA; eltöröljük a prófétákat: DADA; eltöröljük a jövőt: DADA; feltétel és ellenvetés nélkül hiszünk a spontán vágyakban: DADA...˝” (Világirodalmi lexikon)

Tzara 1919 végén Párizsba költözött. Az itteni fiatal irodalmárok vezérüknek tekintették, az irodalmi dada elsősorban általuk (Louis Aragon, André Breton, Paul Éluard) vált figyelemreméltóvá. Folyóiratot adtak ki, sorozatos botrányokat rendeztek, nevezetes volt a Festival Dada(1920). Az általános rombolás eszményét fokozatosan a tisztító rombolásé váltotta fel, reménykedtek a világ megjavulásában. A mozgalom már 1922-ben felbomlott, elsősorban azért, mert legjobb képviselői létrehozták a szürrealizmust. Utólag maga Tzara is úgy látta, hogy a dadaizmusnak nem volt elméleti alapja, csupán a tiltakozás a lényege. Átmeneti jelenség, amely felszabadító hatásával ugyanakkor nélkülözhetetlennek bizonyult a különböző művészeti ágakban, s közvetlenül vezetett el a legnagyobb hatású és legéletképesebb izmushoz: a szürrealizmushoz.

A magyar avantgárdKassák Lajosés folyóirata révén közvetlen kapcsolatban állott a dadával, az ifjú Illyés Gyulapedig párizsi emigrációjában a mozgalommal és alkotóival is közeli ismeretségbe került.

Osztovits Szabolcs-Turcsányi Márta (szerk.): Az avantgárd, Európa Könyvkiadó, Bp., 1998

Beke László: Dadaizmus-antológia, Balassi Kiadó, Bp.., 1998