Az első, forradalmi hatású avantgárd irányzat a kubizmus (latincubus=kocka, köb) a francia festészetben alakult ki. Nyitó alkotásánakPablo Picasso(pikásszó; 1881—1973) már említett Avignoni kisasszonyok(1906—1907) című képét tekintik, amely forradalmasította a festészeti látásmódot, hiszen szakított a reneszánsz óta általános hagyománnyal, a látványt a tapasztalat alapján visszaadó ábrázolással, térszerkezettel. Picassóhoz hasonlóan Georges Braque(zsorzs brák; 1882—1963) is a geometrikus szerkezetet hangsúlyozta. A kubisták a tér és az idő újszerű megragadására törekedtek a szimultanizmusalkalmazásával. A művészeti ágak eltérő sajátosságai következtében ez a festészetben elsősorban az időbeliség megragadhatóságának a kérdéskörét érinti, míg az időbeli folyamatokat megragadó irodalomban inkább egyetlen időmetszet kiemelését. Ez az eljárásmód terjesztette el a montázst.

A kubizmus nagy hatással volt az irodalomra is. A hatás már Apollinaire és kortársai költészetében megmutatkozik, elsősorban a szimultanizmus elvének alkalmazásával, amelyből a lineáris építkezés fellazulása, a többszempontúság, a szigorú logika elvetése, a megszakítottság s mindezek következtében a „romantikus” formák és eljárások szétzúzása következett.

szimultanizmus: egy időben, de nem egy helyen játszódó események párhuzamos megjelenítése