Móra Ferenc Móra Ferencet (1879—1934) elsősorban a gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legnagyobb klasszikusaként tartja számon az utókor. A Rab ember fiai(1908), a Kincskereső kisködmön(1917), a Dióbél királyfi(1922) a szemléletmód újszerűsége miatt válhatott nemzedékek olvasmányává: nem a didaktikus szándék, hanem az irodalmi igényesség a meghatározó bennük, a szerző a felnőttel egyenrangú lénynek tekinti a gyermeket is. Móra „felnőtt” regényei is sikert arattak (Ének a búzamezőkről, 1927; Aranykoporsó, 1932; a posztumusz megjelenésű Hannibál tanár úr, 1924, 1949), a legteljesebbet azonban kisprózájában alkotta. Elbeszélései, tárcái az anekdotikus és lírai hagyomány folytatójának és egyik kiteljesítőjének mutatják, Mikszáth és Tömörkény örökösének, ugyanakkor az új század kifejezőjének is. Népiessége reális és hiteles, stílusa az élő beszéd különböző rétegeiből formálódik hajlékonnyá, tisztává és kifejezővé.