A harmincas években Márai sokat írt, egyike lett a legismertebb szerzőknek. Szemléletmódja liberális, politikai nézetei is határozottak, de nem csatlakozott egyik írói csoportosuláshoz sem, a szellemi függetlenséget mindennél fontosabbnak tartotta. Ebben is Kosztolányi Dezső örököse, akinek halála után Márai lett a Pesti Hírlapállandó tárcaírója (Vasárnapi Krónika).

Az 1944-es évet nagyrészt Leányfalun töltötte. Budai lakását (a Vár alatt, a Mikó utcában) teljesen szétlőtték. Kisfia vérzékenységben meghalt még a háború kezdetén, ez is magyarázza, hogy örökbe fogadta a háborúban elárvult János nevű gyermeket. 1945-től kezdve egyre több és alpáribb támadás érte a kommunisták részéről, a fasiszták szövetségesének nevezték az egyik legkövetkezetesebben antifasiszta szerzőt. Könyvének bezúzása után pontosan látta, hogy íróként halálra ítélték, ezért 1948 őszén ismét az emigrációt választotta – ekkor már kényszerből, valamint a hatalom céljainak megfelelően is: „úgy döntöttek, okosabb, ha nem zavarom jelenlétemmel a hazai irodalmi légkört.” (Föld, föld!... Torontó, 1972)

Az itthon töltött két évtized jelentősebb alkotásai közé tartozik még a Csutoracímű regény (1932), amely egy kutyának és gazdájának a története, erős önéletrajzisággal átszőve. A színhely a Krisztinaváros, sőt – a szerző máshol olvasható állítása szerint – az a ház, amely az Édes Annának is modell értékű helyszíne volt. (A két író közeli barátságba került egymással.) A kutyatörténet minden tárgyiassága mellett példázatos jellegű, a szabadság és annak hiánya áll a középpontjában, s tarthatatlannak bizonyul mind a kutya „álláspontja” a teljes körű szabadság eszményéről, mind a gazdáé a világgal szembeni közönyéről. Az elbeszélő iróniája abból következik, hogy mindkét nézettel rokonszenvezik bizonyos mértékig, ugyanakkor belátja, hogy a világ adott rendje egyiket sem teszi tartósan életszerűvé. A Kosztolányi szemléletmódjával való rokonság szövegszerűen is kimutatható a Csutorában, amikor az elbeszélő az Édes Anna Moviszter doktorához hasonlóan fejti ki nézeteit az emberiségről és az egyes emberről, a szeretetről és a részvétről: „Mindig és mindenben csak az egyént szereti – »az emberiséghez« nincsen semmi köze, mindig és legfeljebb csak néhány kiválasztott emberhez. Minden általános érzést és tételszerű lelkesedést gyanakvással fogad; úgy vette észre, hogy azok, akik »az emberiséget« vagy »az állatokat« általában és tételszerűen szeretik, szemrebbenés nélkül engedik elpusztulni Jóskát vagy az útjukba vetődött kóbor ebet.”

Az itthon keletkezett művek közül kiemelkedik a Napló-sorozat első kötete is, 1943–1944 évjelzéssel (1945). E művében egyre élesebb szavakkal ítélte el az „úri magyar középosztályt”, amely romlásba dönti az országot: „én az európai humanizmusban hittem, s abban a polgári szocializmusban, mely minden dolgozó számára tisztességes életszintet, szabadságot és műveltséget nyújt. Tehát nem az önző, kapzsi és műveletlen magyar középosztályban, hanem a másikban, mely Európát építette, s melyből a Felvidéken és Erdélyben élt néhány nemzedékrevaló.”

A naplók további kötetei már az emigrációban jelentek meg: Napló (1945– 1957) – Washington, 1958; Napló (1958–1967) – Róma, 1968; Napló (1968–1975) – Torontó, 1976; Napló (1976–1983) – München, 1984; Ami a Naplóból kimaradt (1945– 1946) – 1992. A megjelent kötetek csak egy részét képezik a kéziratban lévő feljegyzéseknek: tudatosan válogatott, megszerkesztett anyagot tartalmaznak. Rokon a naplókkal és az Egy polgár vallomásaival a Föld, Föld!... című, emlékezések műfaji megjelölésű mű is, amely az 1944 karácsonyától a második emigrációig terjedő időszakot öleli fel (Torontó, 1972). Az emigráció állomásai: Genf (1948–1950), Olaszország (–1952), New York (–1967), Salerno (Olaszország, –1979), San Diego(USA, –1989).

Napló: dátum szerinti feljegyzéseket rögzítő írás. Fajtái: 1. magánnapló, amely nem a nyilvánosság számára készült; 2. nyilvánosságra szánt változat eleve a közlés szándékával készült; ez utóbbiak közül jelentős Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója, Kölcsey Ferenc: Országgyűlési napló; Karinthy Frigyes, Márai Sándor naplója stb.