Mándy Iván (1918–1995) elsősorban a lírai hagyomány látomásos-álomszerű változatához kapcsolódik, a Krúdy Gyula nevével jellemezhető vonulathoz. Nagy hatással volt rá a film mint új kifejezési lehetőség, mint új élményanyag: a némafilmek és a korai hangosfilmek világa külön univerzumként jelenik meg munkásságában (Régi idők mozija, 1967). A filmszerűség nála a költőiséggel van kapcsolatban: a gyakorta szimbolikus erejű költői képekben látvány és látomás játszik át egymásba, múlt idejű, emlékként felidézett vagy jelenbelinek mutatott történések lépnek át a fantázia világába, reálisat és irreálisat egyesítve. A mozimítosz mellett a sportmítosz is meghatározó munkásságában. Szembeötlő a tárgyi világ antropomorfizációja: a terek, a sportpályák, az épületek és részeik, a presszók, az üzletek, a lakások és a berendezési tárgyak érzékletes megelevenítése. Írói világa zárt, de teljes: „A világirodalom csak az egyetemessé absztrahált mondanivalót fogadja el. Esetemben: annak a bódénak, amit én Budapesten, az árusok terén fölállítok, a világ minden pontján meg kell állnia. Ha bárhol összedől, be kell ismernem, hogy rosszul építkeztem.” Főbb könyvei: Fabulya feleségei; A pálya szélén; Előadók, társszerzők. Népszerűek ifjúsági regényei, a Csutak-történetek. Néhány ismertebb elbeszélése: Egyérintő; Nagyvilági Főcső; Kulikabát; Jó reggelt, gyerekek; Locsolók; A siker fényében.

Erdődy Edit: Mándy Iván, Bp., 1992

Rónay György: A pálya szélén, Bp., 1971 (In: Olvasás közben)

Alexa Károly: Mándy Iván, 1977 (In: Kortárs 1977.10.sz.)

Béládi Miklós: Mándy Iván világa, Bp., 1974 (In: Érintkezési pontok)

Balassa Péter: Mándy és a kísértetek, Bp., 1985 (In: Észjárások és formák)

Szabó B. István: Régi idők mozija, 1968 (In: Kritika 1968.6.sz.)