Majakovszkij, Vlagyimir
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij 1893-1930 között élt orosz-szovjet költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik megalkotója. A szülői házban tanulta meg a betűvetést, s a kutaiszi gimnáziumban kezdte meg iskolai tanulmányait. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát. Az 1905-ös forradalom alatt a tüntetők soraiban menetel már, 15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirki-börtön magánzárkájában tölti. Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból. A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői tehetségét diáktársa, Burljuk fedezte fel, aki lelkes híve volt az akadémikus ízléssel szembeforduló kubista-futurista mozgalomnak. Első versei 1912-ben jelentek meg. Majakovszkij lelkes támogatója lett a futurista mozgalomnak, verseiben és cikkeiben a polgári erkölcsöt és az irodalmi élet tekintélyét támadta. Az oroszországi októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. Majakovszkij szövegei alapján forgatták az első szovjet filmeket, némelyikben a főszerepet is ő játszotta. Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Lili Briket-et. 1922-30 között hétszer utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó városait. Támadások érték, és a magány kudarcai kísérték utolsó éveiben. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán 37 évesen.
