Kormos István (1923–1977) költő, műfordító, szerkesztő. Első verseskönyve 1947- ben jelent meg, majd nagyon hosszú időre elhallgatott, kötettel 1971-ben jelentkezett ismét. Ekkor érett szemléletének megfelelően stilizálta korai munkáit is, amelyeket népiesnek és szürrealistának neveztek. Végül egyikké sem vált, bár mindkét tendencia megmaradt a háttérben. Orpheuszi alkat, azaz abszolút költőiségre törekszik, az életet és a költészetet szinte eggyé olvasztva, s meghatározó e líra szerelemmotívuma is. A veszteségeket, a magányt részben a dal, az édes zene ellenpontozza, részben a bohóc, a clown szerepe, amely iróniát és rezignációt, édenálmot és pokolképzetet egyesít lét és nemlét kérdésével szembesülve. Főbb versei: Fehér virág; Vonszolnak piros delfinek; Ház Normandiában; Tengermély; Szegény Yorick; Nakonxipánban hull a hó. A gyermekirodalomban is remekelt (Vackor-történetek).

clown: bohóc