Kassák költészetének fő műve nem tartozik a könnyen befogadható alkotások közé. Még a legformálisabb szinten is van körülötte bizonytalanság. Korábban 1924-re datálták, az újabb kutatások 1921—22-re teszik keletkezését. A mű külső megjelenésében egyetlen hatalmas, csak verssorokra tagolt, írásjelek nélküli mondat. Az első szövegközléskor nem verssorokra bontott volt a közlés, hanem a teljes laptükröt kitöltötte a szöveg, s a „sorokat” nagy fekete pontok választották el egymástól. A későbbi szövegközlések sorszáma sem egyforma: van 538 és 510 soros változata is. Szerencsére a sorok konkrét száma a vers egész szempontjából nem döntő. (A címnek ismeretes vesszőt alkalmazó változata is.)

Talányos a mű címe is. Két reális, de össze nem függő kijelentést kapcsol össze. Csak a teljes versszöveg figyelmes ­ és lehetőleg többszöri ­ olvasása mutatja meg minden befogadónak, hogy a ló és a madár motívuma, ha nem is egyértelmű következetességgel, de meghatározó jelentőségű. A verscím realitására a kezdő sor dadaista-szürrealista elvontsága következik: „Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu”.

A ló- és a madármotívum absztrakcióját az időmotívum értelmezi, s tendenciaszerűen az állapítható meg, hogy nemcsak a földi és az égi szférát képviselik, hanem a múltat (az eddigi történelmi múltat) és a jövőt is. Ez utóbbira egyértelműen utal a széttárt vörös kapu, a születés, a forradalom felismerhető jelképeként. Ugyanakkor e sor ironikus jelentéstartalmú is, ami érthető, ha a keletkezés korára, a forradalmak leverése utáni helyzetre gondolunk. A vereség azonban nem válik egyértelműen meghatározó, egyeduralkodóan motiváló tényezővé, a műnek nemcsak 1909-re vetített, hanem 1922-es jövőképe is van. Egyrészt az a meggyőződés teszi ezt hitelessé, hogy nemcsak a győzelmek, hanem a vereségek is formálják az emberiség történelmét, másrészt az a részletesen bemutatott fejlődéstörténet, amelynek során a csavargó fiatalember kasikámból (ez valóságos beceneve) Kassák Lajossá változik, vagyis megformált, öntörvényű személyiséggé. A nagybetűs névváltozat az utolsó előtti sorban szerepel; s ezt már csak az ugyancsak talányos, valamiképpen a nyitósorra is felelő zárósor követi: „s fejünk fölött elrepül a nikkel szamovár”. Megint a repülés, de a madár ezúttal gépmadárrá változott, pontosabban nikkel szamovárrá. Hiszen ha a gépmadár kifejezés szerepelne a szövegben, senki sem ütközne meg rajta. (Éppen 1909 őszén Budapesten is volt repülőgépes bemutató.) Kassák azonban az új világba vezető technikai csodát összeköti a társadalmi forradalomnak a vers világában részletesen – sőt a legrészletesebben – kibontott motívumával, s a szamovár nyilvánvaló utalás az Oroszországhoz kötődő forradalmi képzetekre. Korántsem egyértelműen: a rájátszás annyira áttételes és így annyira groteszk, hogy talán éppen ez képes kifejezni a korabeli helyzet feloldhatatlan ellentmondásosságát: volt forradalmi remény, volt forradalom is, mégis – Magyarországon legalábbis – rosszabb a helyzet 1922-ben, mint 1909-ben.

Kassák Lajos: A ló meghal..., a vers kezdőoldala

szamovár: az orosz tea jelképe; lényege, hogy a víztartó edényben egy hosszú, hengeres, alul ráccsal lezárt tartályt (fűtőcső) helyeztek el a faszén számára. Az nem égett el gyorsan, csak parázslott. Forrón tartotta a benne levő vizet. A tartályt kis csappal látták el, hogy könnyebb legyen vizet venni. A teaesszenciát egy kis porcelán teáskannában készítették el, amit aztán feltettek a szamovár tetejére, hogy ne hűljön ki.

dadaista: dada: avantgárd művészeti és világnézeti mozgalom

szürrealista: "valóságfelettiség". Franciaországból kiinduló irodalmi és művészeti irány, törekvése a lélekben az egymásután következő asszociációknak, emlék- és gondolattöredékeknek és a tudatalatti dolgoknak egy időben való érzékeltetése.

utalás: allúzió; a szerző szándékos rájátszása más költői magatartásra vagy más költő ismert művére; az utalás kitágítja a mű értelmezhető világát az asszociációk segítségével