Kassák Lajos - Mesteremberek

A költemény első szerkezeti egysége, (1–5. sor) a háború határozott elítélése. Ha Párizs volt a művészi forradalomhoz vezető úton az első döntő élmény, a végső lökést a háború adja meg. Ez véglegesíti Kassákban a felismerést, hogy az adott világban igenis „kocsizörgésre” van szükség – Allegro barbaróra, miként Bartók Béla tette. Ugyanakkor a háború elutasítása elmélyíti internacionalizmusát, s már ebben a kezdő szakaszban megfogalmaztatja vele az igazságos társadalomnak azt az utópikus képét, amelyet mások csak a háború befejeződésének időszakában képzelnek maguk elé. Az esztelen háború költői általánosítása löki el végleg a verset a hagyományos megfogalmazásoktól: „A kék firmamentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák...” Szokványosan ez így hangozhatna: A kék égbolt alatt vér áztatja a földet. A latin szó még csak furcsa, baljós hangulatot áraszt, átvezet az előző sorok hagyományosabban lírai siratójától az értelmetlennek látszó képig: „bitang vérben fürdenek az órák”. Az óra az avantgárd művészetben is az idő jelképe: nemcsak a naptári, hanem a történelmi időt is beleértve. Ez a kép a vizuális képzelet számára szürreális, az értelmezés számára azonban reális, mert egyértelműen a történelem, a világháború abszurditását fejezi ki. Ezzel az abszurditással a költemény szembeállít egy másfajta, egy eljövendő racionális kort: a mesteremberek új társadalmát. A tegnap és a ma a szenvedés, a sírás kora, „a sötét bérkaszárnyák alján” ülnek a „csúnya tömpe” ujjú emberek, mint „a megbontatlan anyag”. Ezt az anyagot átvarázsolja azonban „a friss erő”, az építés holnapja. A költő a technikai civilizáció újdonságaival jellemzi az eljövendő társadalmat. Az új világ célszerűségét, anyagelvűségét hangsúlyozza ezzel is: de az építés – és a 20. századi formák – jellegzetesen konstruktivista motívumok. Az új mítosz – a technika és a dolgozó ember mítosza – egyértelműen racionalista. Ez a racionalizmus, célelvűség veti el a régi életforma – és a régi művészet – tartozékait: „félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal!” (Az államdekoráció helyett eredetileg álomdekorációállt, s mindkét változattal készülnek modern kiadások is. Az előbb keletkezett szövegváltozat inkább az irracionálisat veti el, a későbbi konkrétabban a polgári államformát – vagy akár mindenfajta államtípust. A leninizmus szerint az állam el fog halni a kommunizmusban.)

Az „idők új arca” egyetemes lesz: az utolsó sor szándékosan prózai felsorolása is hangsúlyozza, hogy Kassák az egész emberiségben gondolkozik. Szinte végtelenné tágítja a teret és az időt, s állandó mozgással, cselekvéssel tölti ki.

A vers két teret és két idősíkot fog át. A jelen terei: a harctér és a bérkaszárnya. Ezek ellentéteként jelennek meg az új falak. Az új idők új arcának megjelenítéséhez a szimultanizmus eljárását is fölhasználja a költő, mert az új világ építésének nagyszerűségét és egyetemességét az időbeli egymásmellettiség jól tudja érzékeltetni. Az ellentétező szembeállítás e műre és a konstruktivizmusra is jellemző. A múlt és a jövő, a rombolás és az építés, a háború és a béke, a bérkaszárnyák és a felhőkarcolók, a pusztítás és a teremtés, a sötétség és a fény, a halott és az élő, a meghaló és a születő, a tegnap és a holnap azonban nemcsak idő- és térbeli egymásutánjában mutatkozik meg: a költeménynek az is sajátossága, hogy ezeket az ellentéteket egyetlen térbe és egyetlen időbe zsúfolja szinte: a jövő itt dübörög már a jelenben.

Bartók Béla: Allegro barbaro: Bartók Béla (1881–1945) zeneszerző, zongoraművész, zenetudós, a modern zene egyik vezéralakja. Az Allegro barbaro c. zongoraművét 1911-ben szerezte.