Az összetettség stilárisan is sajátja e műnek. Szinte összefoglalóan mutatja meg a kor avantgárd törekvéseit, sőt még a realista tendenciákat is, de ezeket nem egységes szintézisbe olvasztja, hanem hullámzóan érvényesíti: hol expresszionista, hol dadaista, hol már szürrealista, hol meg realista jellegű. Ez az összetettség műnemi sajátosság is: epikai és lírai elemek keverednek, ábrázolástechnikailag pedig a tárgyias és a képzetes, a konkrét és az elvont váltja egymást, hol a pátosz, hol meg a groteszk a nyomatékosabb. A kevert jellegű összetettség a mű szemléleti rétegeiben is fellelhető. Az alapszint az önéletrajzi leíró-ábrázoló réteg, ezt szövi át a reflexív kifejező-értelmező réteg, valamint a dadaista-abszurd. Mindezeket már a költemény nyitósorai szemléltetik. A cím poétikus, de első olvasásra tárgyias kijelentésére a nyitósor dadaista-szürrealista képsora következik, ugyanakkor ez a közlés reflektáltan kifejezi a műnek azt a lényegét, amelyhez az életanyagot az utazás leírása szolgáltatja. A második sortól kezdődik az életrajzi helyzet leírása, de ebbe beépül a meghökkentő költői kép („kinek fekete gyémántok voltak befalazva az arcába”), a hiányos és így abszurd jellegű kijelentés („tudtuk holnap a görbe vonalak”) és a halandzsaszöveg is („ho zsup ho zsup”).

A műnek ezek az egymást meg nem semmisítő, egységben föl nem olvadó elemei különös feszültséget teremtenek. Nemcsak a valóság ellentmondásos, de egységes értelmezése, sőt egységes művészi kifejezése sem lehetséges. Kassák Lajos pályaívének egyik legellentmondásosabb szakasza a húszas évek eleje: ideológiai és művészi szempontból is különféle – egyként lényeges – elemek kavarognak a lezártnak tudott múlt, a biztosnak képzelt jövő és a valóságos történelmi helyzet metszéspontján. Semmi sem látszik biztosnak, néhány dologban azonban mégis biztosnak kellene lenni. Kétségbevonhatatlannak a megélt múlt és az mutatkozik, hogy ennek során az emlékező költővé vált. A költeménynek ezekből a sajátosságaiból, az egymással is vitatkozó elemek feszültségéből következik az elemzés számára a megszokottnál nagyobb fokú nyitottsága. Egy jelentős mű sohasem teljesen egyértelmű, A ló meghal... esetében azonban meg sem szabad kísérelni az egyértelműségre való törekvést, az igazi megértést a tömbök, az elemek vitájának felismerése segítheti elő.