A népies jellegű hang a továbbiakban színeződik az avantgárd hatásokkal is. József Attila felfedezi a maga számára a népköltészet szürreális, groteszk elemeit, így születnek meg olyan dalai, mint a Ringatóvagy a Klárisok.

A Klárisok(1928) a Márta-szerelem legharmonikusabb szakaszában íródott. Maga a mű harmónia és diszharmónia állandó egymásba játszása: a szerelem és a halál, a szép és a rút, az idilli és a groteszk, az elégikus és az ironikus egyaránt, egy időben van jelen. Az ellentétesség és a párhuzamosság a szervező elve a műnek, amely szerkezetileg két részre tagolható. Az első két szakasz az ellentétességet feltáró állapotrajz, a második kettőben az időbeliség is lényegi, az elmúlás képzete is központivá válik. A szöveg csupán névszókból és névelőkből áll, mégis többirányú mozgásfolyamatot érzékeltet. Népi elemeket tartalmazó, stilizáló nyelvű, „bartóki” jellegű dal ez, amelynek szerkezeti-tartalmi elemei, motívumai többféle értelmezést is megengednek. Ez összhangban van a költő ekkori felfogásával: tudatosan a többértelműséget keresi.

Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy az alapellentétet képileg-tartalmilag a „klárisok a nyakadon” és a „kenderkötél nyakamon” sorpárok fejezik ki. De mit keres a halált asszociáló képzet ebben a lebegő dalban? S a szépség ellenpontjaként miért a kiélezett groteszk jelenik meg, szerelmes versben szokatlan képekkel (békafej, bárányganéj)? A legtöbben az életrajzi helyzettel magyarázzák ezt. A Márta-szerelem nem eleve reménytelen, a vonzalom kölcsönös, a férfi mégis „tudja” és „érzi”, hogy túl nagy köztük a társadalmi helyzetükből következő távolság, kapcsolatuknak nincsen jövője. Mindez nem a kimondás, hanem a sejtetés szintjén mutatkozik meg, és ez érvényesül a vers egészében, a viszonylag önállóan is értelmezhető egyes versszakokban, olykor egyes sorokban is. A „rózsa a holdudvaron” sor az egyik értelmezés szerint a különleges, az ékszerekkel is kifejezett női szépség hangulati megfogalmazása; egy másik szerint a szerelmes férfi lelkének holdudvarában a lány a rózsa; egy harmadik szerint egyértelműen erotikus a kép: a női mell látványára utal. Egyneműbb jelentéskörbe vág, de sejtelmes a „kenderkötél” fogalma is. Legközvetlenebbül a reménytelen szerelmes öngyilkossági szándékára utalhat. Vannak, akik népi-balladás jelentéskört vélnek benne. Formálisan is illik a vers körkörösséget kifejező, s ezt vizuálisan is érzékeltető elemeihez. Kifejezheti a gazdagság és a szegénység ellentétét (klárisok – kenderkötél), de a különleges szépség nyomasztó, megbéklyózó voltát is.

groteszk: grottesco =„barlangbéli” (ol.) szóból; kevert esztétikai minőség; rút, torz, félelmet keltő vonások ötvöződnek benne mulatságos vagy kedves elemekkel

Tverdota György: Klárisok, Tankönyvkiadó, Bp., 1980 (In: Műelemzések kiskönyvtára)