„A semmi ágán”

A költőnek az a törekvése, amely a két világháború közötti társadalmi és az emberi helyzetre keresett egyszerre általános és konkrét választ – különös erővel jelentkezett a fasizmus németországi hatalomra jutása után. József Attila élethelyzetében a történelmi és az egyéni sors egyaránt negatívra fordult. Nemcsak az emberiség útját s ezen belül a magáét érezte alapjaiban veszélyeztetettnek a történelemben gondolkodó ember, a személyes lét is egyre kiélezettebb válsághelyzetbe került, a személyiség egyre szűkebb körben tudta csak saját értékes tartalmait kibontani, s ez a személyes rossz is átsugárzott az emberiség sorsának értelmezésébe. Dialektikus volt ez a kapcsolat. A kettős veszélyhelyzet növelte az érzékenységet és a gondolati tisztázás igényét. Mindennek tudatos átélése ugyanakkor megakadályozta, hogy a költő olyan gondolati utakra tévedjen, amelyek a veszélyhelyzetet abszolutizálják, az emberiség sorsának egyoldalúan örök szimbólumává formálják. Bár az Eszméletelementáris hatással mutatja fel az örök éj szimbólumát, e költészet egészében – ekkortájt s később is – a remélő ember áll a középpontban.

A társadalmi-történelmi változások negatív fordulatai élesen vetették fel: miként lehetséges, hogy emberek jelentős csoportjai önmaguk és az emberiség valódi értékei ellen cselekszenek. Ennek megértésében segíthetett az ösztön és az értelem megkülönböztetése is, meg az elidegenedés filozófiai fogalmának vizsgálata is. Ez utóbbinak alapja az a tény, hogy az ember idegenül mozog a számára adott, de nem számára berendezett világban, azt érzi, hogy mozgástere eleve korlátozott és determinált. Tevékenységének termékei (munkatermék, pénz, társadalmi viszonyok, szellemi alkotás), tulajdonságai és képességei az emberektől független és felettük uralkodó erővé válnak. Elidegenülés az is, ha a jelenségek és viszonyok másvalamiként jelennek meg, mint amik valójában.

Az 1930-as évek különös erővel mutatták fel az elidegenülés különböző tüneteit. József Attila egyrészt világosan felismerte az elidegenedés állapotát, másrészt a magyarázatot elsősorban nem az emberi természetben, nem mitikus jelenségekben, hanem az adott társadalmi viszonyokban lelte meg. Elidegenedetté az válik, akinek a Téli éjszakakietlen világában kell élnie.