Jorge Luis Borges (horhe luisz borhesz; 1899–1986) argentin író, költő, a latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb alkotója. Első elbeszéléskötete 1935-ben jelent meg, ezt tekintik a mágikus realizmusszületési évének. (Ennek az irányzatnak az a célja, hogy az európai izmusok által is inspiráltan újszerű, nagy esztétikai értékű, ugyanakkor az amerikai sajátosságokat visszaadó legyen a földrész irodalma.) A kiindulópont gyakran egy abszurd helyzet, amelyben realisztikus cselekményvezetés bontakozik ki. Gyakoriak – Borgesnél is – a térben és időben elvonatkoztatott motívumok, másoknál (pl. García Márquez) viszont a valóságos amerikai helyzet jelenik meg.
Borges felfogásában a világ kaotikus, az ember nem találhatja benne a helyét, meg kell kísérelnie a kiszabadulást, de ez nem sikerül, mert a világ labirintus. Önjellemzése szerint életművének két fő tendenciája van: „Egyik: a vallás és a filozófia eszméit esztétikai értékük szerint becsülni, sőt azért, ami bennük különc vagy csodaszerű. Meglehet, hogy ez egy alapvető szkepticizmus jelzője. A másik pedig az az előfeltevés, hogy az emberi képzelettől kitelhető mesék és metaforák száma korlátozott, de ez a kisszámú invenció mindent jelenthet mindenki számára, mint az Apostol.”(Idézi a verseskötethez írt tanulmányában Somlyó György.)
Számunkra különösen érdekes lehet Az első magyar költőhözcímű költeménye, amely persze bármely nép ősi költőjéhez szólhatna, de mégis az általa nem ismert magyar irodalmat idézi meg: „számodra gyönge visszhang sem vagyok, / magam számára szorongó titok, / varázslás és rettegés szigete, / amilyen talán mindig minden ember, / és te is voltál, más egek alatt”(Somlyó György ford.). Elbeszélései magyarul A titkos csoda(1986), verseiA másik, aki ugyanaz(1990) kötetben olvashatók.