Szerencsés, ha jelentős művek esetében a cím is telitalálat, miként ez alkalommal. Ez a cím egyszerre értelmezhető szociográfiai tárgyiassággal és jelképesen is. Az iskola – néven nem nevezetten, ámde felismerhetően – a kőszegi katonai alreálgimnázium, amely a trianoni békeszerződés után közvetlenül az országhatár közelébe került. De sem az iskola, sem a határ nem leíró fogalom elsősorban. Az iskola katonai intézmény, s az 1923 szeptemberében újonc hét másodikos (tizenegy éves) növendék a szülői házból kerül kollégiumba, a civil életből a katonaiba, a gyermekkorból a felnőttek világába, vagyis a védettségből az egyéni helytállást megkövetelőbe, a szabadságból az alávetettségbe és kiszolgáltatottságba. Valami lényeges végleg múlttá válik, valami addig ismeretlen és elképzelhetetlen felé kell elindulni, s ez kétségtelenül határhelyzet és korántsem könnyű. A gyermekkor édene helyett a „létezés-szakma” valóságos és gyakorta kegyetlenül brutális világába kell átlépni. Ez az átlépés mássá tesz, mássá tehet. Kétségtelen, hogy a mű nevelődési regény is, nevelődések és deformálódások gazdag példatárával, egyének, zárt közösségek és azokon belüli kiscsoportok szociológiai, lélektani és pedagógiai szempontból is hiteles, ugyanakkor mindvégig esztétikai érvényű rajzával.

HUA regényAz elbeszélés nehézségeifőcímű három bevezető fejezetre, majd további három fő részre bomlik, amelyek 15, 21 és 25 fejezetből állnak. A bevezető fejezetek 1957-ben és 1944-ben játszódnak, olyan korszakokban tehát, amelyekben már történelmi tapasztalatok és évtizedek véglegesítették a felnőttség állapotát. Talán arra is adnak valamiféle választ, hogy milyen a hatása a hajdani iskolának, amely az elbeszélés jelenidejének kérdései, a személyiség megértése szempontjából nemcsak kihagyhatatlan fontosságúnak mutatkozik, de egyenesen a genezis világának bizonyul, hiszen minden ott és úgy kezdődött, 1923 őszén.

Nevelési (nevelődési) regény: a regény egyik speciális alműfaja; a szerző a középpontba állított hős testi, lelki fejlődésének, nevelődésének történetét mondja el; a természeti és társadalmi körülményeknek az egyén nevelésére vonatkozó hatásait figyelteti meg az olvasóval; esetleg a szerző saját nevelési elveinek kimondására használja fel a regényt (pl. Rousseau: Emil); szoros kapcsolatban áll a fejlődési regénnyel, amelynek tematikája, struktúrája és elvei is hasonlóak (pl. Fielding: Tom Jones, Goethe: Wilhelm Meister, Dickens: Copperfield Dávid).

Reményi József Tamás: Ottlik Géza: Iskola a határon, Corvina, Bp., 1996 (In: Reményi József Tamás-Tarján Tamás: Magyar irodalom 1945-1995. Műelemzések)