A Tolna megyei Felsőrácegrespusztán született 1902. november 2-án. Édesapja katolikus dunántúli számadó juhászok leszármazottja, uradalmi gépész a grófi birtokon. Az anyai ág az Alföldről került a Dunántúlra. A dédapa református pap, a nagyapa bognár, az ő lánya Kállay Ida. A család két ága nagy vallási vitában állt egymással, végül ez vezetett ahhoz, hogy a szülők 1916-ban elváltak. Egy fiú és egy leány után a harmadik gyermek volt Gyula. Elemi iskolai tanulmányait a pusztai iskolában kezdte meg. Tízéves, amikor a család Simontornyára költözött. Itt még egy elemi iskolai osztályt végzett, majd a következő tanévben beíratták a dombóvári gimnáziumba. 1914–1916 között a bonyhádi gimnázium diákja. Ezután édesanyjával Budapestre költözött, még egy gimnáziumi osztályt végzett, majd a további négy osztályt kereskedelmi középiskolában folytatta 1921-ben érettségizett. Közben megismerkedett a háború éveiben radikalizálódó baloldali mozgalmakkal, egyre többet foglalkozott irodalommal. 1919-ben diák-agitátor iskolát végzett, majd tanúja lett a szolnoki vereségnek és a visszavonulásnak.

1921-ben a budapesti bölcsészkar hallgatója magyar–francia szakon, közben illegális tevékenységet is végzett. A várható letartóztatás elől 1921 végén Párizsba távozott földijének, Csók István festőművésznek az ajánlólevelével. Részt vett a magyar és a nemzetközi emigráció életében, a baloldali munkásmozgalomban. Közben a Sorbonne előadásait látogatta, bekapcsolódott az irodalmi életbe, megismerkedett a francia szürrealizmus ekkor kibontakozó mozgalmának vezető képviselőivel, s hamarosan maga is avantgárd művészként mutatkozott be. Első versét – névtelenül – még 1920-ban közölte a Népszava, 1923-tól előbb emigráns folyóiratok (Ma), majd magyarországiak közölték fordításait, ismertetéseit, kritikáit, verseit. 1925-től – hogy családja a kellemetlenségeket elkerülhesse – az Illés családnév helyett az Illyés változatot használta.

Szürrealizmus: „valóság fölöttiség” (fr.) szóból; a 20-as években Franciaországból elterjedt avantgárd művészeti és irodalmi irányzat; az álom, a látomás, képgazdagság, meglepő szóösszetételek alkalmazása, a szabad képzettársítás jellemzi, a tudat alatti én világát tárja fel; különösen a filmművészet aknázta ki lehetőségeit. Jelentős alkotói az irodalomban: Apollinaire, Breton, Éluard, Aragon; Kassák és József Attila¸ a festészetben: Salvador Dali, Miró, Klee stb.; a filmművészetben: L. Buñuel.

Béládi Miklós: Illyés Gyula, Bp., 1987

Tüskés Tibor: Illyés Gyula alkotásai és vallomásai tükrében, Bp., 1983

Czímer József: Dante apródja, Bp., 1990

Izsák József: Illyés Gyula költői világképe 1920-1950., Bp., 1982

Izsák József: Illyés Gyula költői világképe 1950-1983., Bp., 1986

Tamás Attila: Illyés Gyula, Bp., 1989