Az emberi-írói önformálás középpontjában az emberi lét alapkérdései állnak: élet és halál, élet és szerelem, élet és küzdelem. Bár nőalakjai is feledhetetlenek, mégis inkább férfias világot ábrázol, amelyben az élet nem a szó lefokozó értelmében kaland, hanem sokkal inkább a mítoszok fenségességét idézi. A küzdelemnek leginkább azok a formái foglalkoztatják, amelyekben az elemi erők is megnyilvánulnak, s igen fontos szerep jut a személyes és fizikai helytállásnak: a bátorságnak, a feladatvállalásnak, a látványos vagy alig észrevehető hősiességnek. Meghatározó témakörei a halászat, a vadászat és a háború. Mindegyik az emberi nem legősibb foglalatosságai közé tartozik, s mindegyikben egyaránt szerepe lehet a nyers fizikai erőnek és az értelemnek, az ügyességnek is.

Tudósítóként, vadászként egyaránt jó megfigyelőnek kell lenni, és a munkát pontosan kell végezni. Hemingway írásművészetének is lényegi meghatározó jegye a tárgyiasság és a fegyelmezettség. Elsősorban a cselekvéssel és a párbeszéddel jellemzett, kerülte a tárgyi és a lélektani részletező leírásokat. Műveinek közlésmódjával iskolát teremtett. Sokat írtak antiintellektualizmusáról, a legendákat ő is táplálta, pedig igen művelt és tudatos alkotó volt, példaképeinek leginkább Stendhalt, Flaubert-t és Lev Tolsztojt tartotta. Amint egy interjúban a hozzá illő sportnyelven megfogalmazta: „Én nagyon lassan kezdtem neki az írói pályának, és legyőztem Mr. Turgenyevet. Aztán sok komoly edzés után legyőztem Mr. Maupassant-t. Két döntetlennel dicsekedhetem Mr. Stendhallal szemben, sőt mintha a másodikban egy hajszállal jobb lettem volna nála. De nincs olyan hatalom, amely rábírna, hogy szorítóba álljak Mr. Tolsztojjal, hacsak meg nem őrülök, vagy a formám tovább nem javul.” (Nagyvilág, 1963. 11. sz.; Máthé Elek ford.)

Ars poeticájának alapelvei a megfigyelés és a válogatás: „Ha az író abbahagyja a megfigyelést, akkor vége. De nem szükséges, hogy tudatosan figyeljen, vagy hogy azon gondolkodjék, mire tudja felhasználni. Ez talán kezdetben így van, de később minden, amit lát, beleömlik azoknak a dolgoknak a nagy tartályába, amelyeket ismer vagy látott...” (In: Sükösd Mihály: Hemingway világa. 1969. Európa Könyvkiadó, Bp., 61. o.). S mindezt szemléltette is az utolsó nagy művel az író: „Az öreg halász és a tenger ezer lapnál is hosszabb lehetett volna, leírhattam volna a falu összes lakóit, az összes folyamatokat, miből éltek, hogyan születtek, nevelkedtek, szaporodtak stb. Ezt más írók ragyogóan és jól megcsinálták. Az írásban korlátozza az embert az, amit már kielégítően elvégeztek. Ezért megpróbáltam, hogy mást csináljak. Először is megpróbáltam elhagyni mindent, amit lényegtelennek tartottam abból a szempontból, hogy az olvasónak élményt adhassak át, úgyhogy ha elolvasott valamit, az szinte saját tapasztalatainak részévé váljék, és olyan legyen, mintha valóban megtörtént volna.„ (uo. 63. o.)

Ez a módszer szemlélhető A mi időnkben elbeszéléseiben, köztük az Indián tábor címűben is. A megszerkesztett kötet bevezető elbeszélésből és 15 fejezetből áll. Minden fejezet élén egy „vignetta” van, ezek az „egypercesekhez” hasonló, rendkívül tömör történetek, majd következik maga az elbeszélés. Az Indián tábor az első fejezetben található. Nick és apja, az orvos egy nehéz szülésen vesz részt, mostoha körülmények között. Apja nyilvánvalóan beavatási céllal viszi magával a kamaszfiút. A beavatás túlságosan jól sikerül: az apa élete talán legnehezebb esetével találkozik, s közben a férj öngyilkos lesz. A fiú, ha nem is felnőtté, de élet és halál tudójává vált reggelre, s „biztosan érezte, hogy ő sose fog meghalni”. (Szász Imre ford.)

Az elbeszélés látszólag éppen csak „leírja” azt, ami történt, mintha egy személytelen szemtanú szavait hallanánk. E módszer mögött ott van a behaviorizmus lélektani irányzata is, amely a század eleji Amerikában bontakozott ki, s a viselkedés egzakt kutatását tekinti fő céljának, de nem a lelki, hanem a kívülről is megfigyelhető tényezőket. Legélesebben az öngyilkos férj sorsában láthatjuk ezt: sejthetjük, de nem tudjuk biztosan tettének mozgatórugóit. De Nick, a fiú gondolatait is csak néhány rövid párbeszéd s a záró „érzés” fejezi ki.