Dsida Jenő(1907–1938) költővel sokáig mostohán bánt az utókor. Erdélyi volt, hívő katolikus, s lírája nem az osztályharc jegyében szerveződött. 1945 után nálunk csak 1958-ban, Romániában 1966-ban jelent meg először verseskönyve, s máig nincs róla monográfia. A „harmadik nemzedék” egyik legkorábban jelentkező alkotója, akit a Nyugat-hagyomány s az avantgárd – elsősorban az expresszionizmus – egyaránt megérintett. A klasszicizálás, a ritmusformák és a nyelv varázslatos erejű, mesteri kezelése jellemző művészetére.

Életpályája

Szatmárnémetiben született 1907. május 17-én. Édesapja mérnökkari tiszt volt, édesanyja földbirtokos családból származott. 1910-től Budapesten, 1914-től, miután apja a frontra került, Beregszászon, az anyai nagyszülőknél éltek. 1918-ban visszaköltöztek Beregszászra, itt végezte el a gimnáziumot 1925-ben. Érettségi után a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, de tanulmányait nem fejezte be.

1927 végén a Pásztortűzcímű folyóirat, 1934-től a Keleti újságszerkesztője, s közben más lapoknak is munkatársa volt. Tevékenyen részt vállalt az Erdélyben szerveződő kulturális-irodalmi életben, különböző tisztségeket is viselt. 1933- ban zarándokúton járt Itáliában (Magyar karaván Itálián keresztül, 1933; riportkötet).

1937 nyarán vette feleségül Imbery Melindát, akinek 1931 óta udvarolt (a szülők ellenezték a két szegény és gyenge egészségű fiatal házasságát).

Dsida Jenő talán már születése, de kisgyermekkori fertőző betegsége óta mindenképpen súlyos szívbeteg volt, a korai halál tudatával kellett élnie. 1938 elején influenzás lett, a kór megtámadta szívét, s több hónapi szenvedés után 1938. június 7-én meghalt. A kolozsvári házsongárdi temetőben nyugszik.

Már gimnazistaként közölték verseit, első kötete, a Leselkedő magány1928 tavaszán jelent meg Kolozsvárott. Itt adták ki újabb könyveit is: 1933-ban a Nagycsütörtöks már halála után a még általa sajtó alá rendezett Angyalok citerájáncíműeket (1938). A formaművész nagyszerű műfordító is. Főként latin (Catullus, Propertius), német (Goethe, Heine, Trakl) és román (Arghezi, Eminescu) költőket fordított, de kínaiakat, franciákat s Puskint is. (Összegyűjtött műfordítások, Bukarest, 1969; Összegyűjtött versek és műfordítások, 1983). Prózai írásainak és levelezésének válogatása a Séta egy csodálatos szigeten(Bukarest, 1992), illetve a Dsida Jenő levelesládája(Győr, 1991).