Marc Chagall: Hódolat Apollinaire-nek Rómában született (1880. augusztus 26.) egy arisztokrata olasz katonatiszt és egy emigráns lengyel nemes lányának törvénytelen gyermekeként. Hivatalos neve anyja, Angelica Kostrowitzky után Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzkyvolt. A szülők házasság által sohasem legalizált kapcsolata öt évvel fiuk születése után megszakadt. Az anya félig-meddig kalandor életet élt az olasz és a francia tengerparton. Guillaume kilenc esztendős korában került a monacói Szent Károly Intézetbe tanulónak, majd Cannes-ban (kánn) és Nizzában folytatta tanulmányait (öccsével). Az érettségit valószínűleg nem sikerült letennie. Egy ideig Párizsban hivatalnokoskodott, de komolyabb állást nem talált, mivel nem rendelkezett semmilyen végzettséggel, s nem is volt francia állampolgár. 1901-ben nevelői-házitanítói állást vállalt Németországban egy gazdag kölni családnál. Ez az egy év két élménnyel gazdagította: a rajnai tájak varázsa ihlette a későbbi Szeszekcímű kötet „rajnai verseit”; reménytelen, soha be nem teljesülő szerelemre lobbant tanítványa (Gabriella Milhau) angol nevelőnője, Annie Playden(eni pléjdn) iránt. Feleségül akarta venni, de a nagydarab szőke lány kivándorolt előle Amerikába.

Párizsban Apollinaire bekapcsolódott a pezsgő, mindenáron újat akaró irodalmi és művészeti életbe. Barátja volt Picasso, s a modern festők között ismerkedett meg 1908-ban Marie Laurencin(mari loranszen) festőnővel. Szerelmük öt évig tartott, 1912-ben váltak el végleg egymástól. Marie elhagyta, s férjhez ment egy német festőhöz.

A költő kellemetlen, kínos élményének bizonyult barátsága egy belga újságíróval (1910). Ez a Piéret (pieré) nevű kalandor 1911-ben a párizsi Louvre-ból (luvr) ellopott néhány kis szobrot, s ezek egy részét Apollinaire-nél helyezte el. Mint bűntársat őt is letartóztatták néhány napra, s felmerült benne a Franciaországból való kiutasítás réme is. Csak 1912 januárjában tisztázódott véglegesen az ügye.

1913-ban látott napvilágot első jelentős verskötete Szeszek(Alcools) címmel. Ebben az 1898 után írt költeményeit gyűjtötte össze.

1914 decemberében önként bevonult katonának. A háborút mint valami izgalmas kalandot élte át, s a világ megújulását remélte tőle. 1916 márciusában egy gránát robbant lövészárkában: néhány repesz átütötte a költő sisakját, és halántékánál a koponyájába fúródott. Megoperálták, de sérüléséből sohasem gyógyult ki teljesen.

Párizsba visszatérve újra bekapcsolódott az irodalmi életbe, és főleg avantgárd lapokba írt. 1918 márciusában jelent meg második verskötete, a Kalligrammák. (A kalligramma vagy kalligramm képverset jelent.) Májusban Apollinaire feleségül vette Jacqueline Kolbot (zsaklin), „a szép vörösesszőkét”. Hozzá szól a Kalligrammák utolsó költeménye. Legyengült szervezete nem tudott ellenállni az első világháború utáni veszedelmes járványnak, a „spanyolnáthának”, s 1918. november 9-én meghalt Párizsban.

Réz Pál: Apollinaire világa, Bp., 1974