Gelléri Andor Endre Gelléri Andor Endre(1906–1945) a rövidpróza egyik legnagyobb magyar mestere. Vele kapcsolatban korántsem túlzás a novella és a líra rokonságáról beszélni: műveinek egyik vonulata kifejezetten látomásos jellegű. Ugyanakkor a legrealisztikusabb valóságrajznak is avatott művelője volt. Kosztolányi tündéri realizmusnak nevezte ábrázolásmódját.

Életpályája

Budapesten született 1906. március 30-án. Édesapjának lakatosműhelye volt, páncélszekrényeket is készített. Édesanyjának szülei óbudai téglagyári kantinosok.

Hatéves, amikor Óbudára költöztek. Gelléri itt járt elemi iskolába, majd gimnáziumba. Az első négy év elvégzése után az állami felső-ipariskola vas- és fémipari szakán tanult, 1926-ban fejezte be tanulmányait. Utána kitanulta a kelmefestő és -tisztító szakmát is.

Első elbeszélése 18 éves korában, 1924-ben jelent meg Az Est-ben. 1928-ban már a Nyugatis közölte. 1930-ban A nagymosodacímű regényével pályázatot nyert. Ekkor figyelt fel rá Füst Milán: mester-tanítvány kapcsolat alakult ki közöttük. Amíg Móricz Zsigmond szerkesztette a Nyugatprózarovatát (1930–1933), rendszeresen közölte Gellérit. 1933-ban jelent meg első könyve, a Szomjas inasok, amelyről többek közt Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Németh László, Szabó Lőrinc írt elismerően.

Az eddig eltelt években többnyire munkanélküli volt, csak átmenetileg sikerült munkahelyet találnia. Mint írta: „Voltam géplakatos, pénzszekrény-készítő, gyári rajzoló, kelmefestő, atléta, hivatalnok, kereskedő, ügynök, gyereknevelő, munkanélküli...” Pártfogóinak segítségével 1933-ban a Kispesti Textilgyár tisztviselője lett. (1942-ben bocsátották el a zsidótörvények miatt.)

1934-ben Baumgarten-díjat kapott. Megjelent Hold uccacímű novelláskönyve. A következő évben a Nyugatnovellapályázatát nyerte meg Ukránok kivégzésecímű elbeszélésével, és megjelent harmadik elbeszéléskötete, a Kikötő.

1937-ben házasságot kötött Dreier Juliannával. Egy lányuk és egy fiuk született.

Életében utolsó kötete, a Villám és esti tűz 1940-ben jelent meg. Ez évtől kezdve sokszor hívták be munkaszolgálatra. Utolsó két novellája a Magyar Csillagban jelent meg 1942-ben. Ez időben kezdte el írni önéletrajzi regényét, az Egy önérzet történetét, amely befejezetlen maradt.

Utoljára 1944 nyarán hívták be. Szabadulási tervei nem sikerültek. Századával az év végén Ausztriába vitték. Márciusban koncentrációs táborba került. A gunskircheni láger 1945. május 5-én szabadult fel. Gelléri Andor Endre ekkor még élt, de néhány nappal később tífuszban meghalt.