Sigmund Freud Filozófiai vonatkozásai minden természet- és társadalomtudománynak, művészeti ágnak vannak, de ez utóbbiak szempontjából különösen fontos a 19. század második felében kibontakozó pszichológia. Nagy hatású az osztrákSigmund Freud(zigmund frajd; 1856—1939) munkássága. Álomfejtéscímű műve (1900) a freudizmus és az annál később tágabb értelművé vált pszichoanalízis kiindulópontja. Bevezette a mindennapi élet jelenségeinek vizsgálatát és elemzését, azaz a mélylélektani vagy lélekelemző (pszichoanalitikus) kutatást. Első korszakának nézetei szerint az ember tudatos világa mögött az ösztönök, köztük elsősorban a szexuális ösztönök gazdag hálózata alkotja a tudattalant. A társadalmi normák és elvárások azonban cenzorként működnek, elnyomják, elfojtják az ösztönöket, s ez szorongásokat hív életre. Az elfojtást az analízis tárhatja fel, vagyis az orvos és a beteg közti személyes kapcsolat, amelynek során a beteg beszámol emlékképeiről, álmairól, az analitikus pedig értelmezi azokat, s ennek segítségével gyógyítani is képes a beteget.

Az első világháború utáni második korszakában Freud nagyobb szerepet szánt az önfenntartási ösztönnek, valamint az agressziós ösztöncsoportnak. Pontosította a lelki szerkezetet, megkülönböztetve a felettes ént (Über-Ich, Superego, ez a voltaképpeni cenzor), az ént (Ich, Ego, tudat) és az ösztön-ént (Es, Id). A freudizmus hamar világmozgalommá vált, s olyan tudósok fejlesztették tovább, mint Carl Gustav Jung(1875–1961), az analitikus pszichológia, Alfred Adler(1870–1937), az individuálpszichológia megalapítója.

A lélektani kutatások másik úttörője, Ivan Petrovics Pavlov(1849–1936) a fiziológiai és a pszichológiai folyamatok kapcsolatát mutatta ki kísérleti úton. Az ő eredményeiből kiindulva bontakozott ki az Amerikai Egyesült Államokban a behaviorizmus(bihéviorizmus), azaz a viselkedés-lélektanirányzata, amely az irodalomra is nagy hatást gyakorolt.