Már a múlt század elejétől fokozatosan eltűnt az életnek az a rendje, amelyben az ember otthon érezhette magát. A mind teljesebbé váló elidegenedés lehetetlenné tette az egyén és a világ természetes kapcsolatát, az egyéniség elszakadt a nagy életfeladatoktól, önmegvalósítási lehetőségei egyre korlátozódtak.
A 20. század első felében nagyarányú művészi forradalom bontakozott ki. Ezek a mozgalmak szakítottak a hagyományos művészettel, és a művészi kifejezés új és korszerű formáit és lehetőségeit akarták felkutatni. Az avantgarde a művészeten túl a társadalmat is át akarta formálni. Mindegyik irányzata társadalmi programmal lépett fel, azzal az elképzeléssel, hogy az ember, az erkölcs, a társadalom átalakításával az élet új távlatait nyithatja meg.
Az avantgarde áramlatoknak két fő vonalát szokták megkülönböztetni: egy szertelenebb, zaklatottabb, főként érzelmi és indulati (futurizmus, expresszionizmus, Dada, szürrealizmus), és egy intellektuális, gondolati alapról kiinduló irányt (konstruktivizmus, kubizmus).
A kubizmus elsősorban a képzőművészetben jelentkezett. Az irányzat kezdeményezői: Picasso, Braque, Fernand Léger és Juan Gris. Úgy vélték, hogy a festészetnek nem az a feladata, hogy elmondjon egy történetet, hanem az, hogy megszerkesszen egy addig nem létezett képi valóságot.
Az avantgarde másik, szinte csak képzőművészetre korlátozódó irányzata a konstruktivizmus, amely kompozícióit legtöbbször szigorú mértani formákból építi fel a síkban vagy a térben. Az irányzat legkiemelkedőbb képviselője, Piet Mondrian.
A futurizmus Olaszországban született meg. Ugyan hatása intenzív volt, de rövid életű. Marinetti 1909-ben adta ki első futurista kiáltványát, amely nemcsak a művészeknek adott programot, de maga mögött felsorakoztatta a munkásosztályt is. A kiáltvány szerint a művészetnek meg kell hódítania a számára az új ipari-technikai környezetet, meg kell változtatnia az elmaradott szellemi és politikai légkört. A futurizmus modalitásában azonban feltűntek agresszív elemek. Dicsőítette a militarizmust, a háborút, így szinte egyenes út vezetett a Mussolini-féle fasiszta erőkhöz.
A futuristák a technikai civilizáció művészei voltak. Esztétikai elveiket is a technika világából merítették, az erő és a sebesség, a mechanikus ritmusok tanulmányozásából. Szerintük az élet lényege a mozgás, korunk jellegzetes élménye a dinamika. A művész feladata ennek a dinamizmusnak a kifejezése.
Olaszországon kívül egyedül még Oroszországban bontakozott ki futurista mozgalom (Majakovszkij, Hlebnyikov).
Az expresszionizmus Németországból indult, és ott is érte el tetőpontját. Az első expresszionista művészcsoport 1905-ben alakult meg Die Brücke néven. A művészek proletár környezetben éltek, művészetüket az ember iránti vonzalom jellemezte. A fiatal expresszionista költők két hetilap, a Der Sturm és az Aktion körül tömörültek. A műalkotást társadalmi cselekedetnek tekintették. A háború végén az expresszionisták egy része közvetlen kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Az irodalomban is felbukkantak a proletár avantgarde képviselői (Johannes Becher, Bertolt Brecht, Anna Seghers).
Az expresszionista költő az érzések, indulatok intenzív kifejezése érdekében széttöri a költészet hagyományait. Merész, egyéni szóképeket használ, belső látomásait vetíti ki. A versben nagy szerepet kapnak az igék, a főnévi igenevek, az indulatszók, az egymás mellé helyezett mondat értékű szavak. Az irányzat legjelentősebb képviselői: Georg Trakl, Gottfried Benn.
Dadaizmus a semleges Svájcban született meg. Vezetőjük Tristan Tzara 1919-ben készült kiáltványában a következő célokat tűzte ki: a társadalom minden hagyományos értékének lerombolását, tagadja és kétségbe vonja a józan ész, a logika használhatóságát, elveti a művészet kiürültnek és elhasználtnak érzett formáit. Legfőbb kifejezési eszközük a meghökkentés, a botrány. A dadaisták a verset véletlenszerűen kiválasztott, gyakran értelem nélküli szavakból rakják össze. Művek helyett tárgyakat készítenek.
A szürrealizmus bizonyos értelemben a Dada folytatója. Vezetői Breton, Aragon, Éluard. Az embert akarta felszabadítani ez az irányzat, de a romboláson túl új módszereket keresett, amellyel az ember megtalálhatja a közvetlen életet, az ártatlanságot, a szabadságot.
A szürrealisták az ember igazi énjét a tudatalatti világban találták meg. A mindennapok megszokottságából a humor is felszabadíthat. A szürrealizmus a fekete humort kedvelte, az iszonyatos és a nevetséges különös szorongását előidéző groteszk együttesét.
Sajátos alkotói módszereket dolgoztak ki. Az önműködő írás lényege, hogy a művész a tudatalattijából felszabaduló gondolatokat, képeket értelmi ellenőrzés nélkül veti papírra.