kínai színház
Kínában kezdetben piactereken, fogadókban, vendéglőkben adtak elő a közönség szórakoztatására különféle történeteket. Már korán mesterségként tartották számon az ilyen jellegű foglalkozásokat. Kínában a színjátszás körébe sorolhatók a mutatványosok, akrobatikus művészek. Mikor a 18. század végén az opera-dráma virágzása véget ért, átadta helyét egy új népi színjátszásnak, melyből kifejlődött a "klasszikus színháznak" nevezett "pekingi opera". Ezt az új színjátszást szabályok által rögzített mozdulatok, arcfestés és kosztüm jellemzi, elválaszthatatlan része az akrobatika is. A kínai színjátszásban nem használnak maszkot. Az adott karaktert az arcfestésről lehet megismerni. A hősnő szerepkörét dan-nak, a férfi hősökét pedig sheng-nek nevezik. A chou a komikus gonosztevő, vagy áruló. E szerepkör elmaradhatatlan külső ismertetőjele az arcra festett fehér folt. Az egyéb szerepköröket is azonnal fel lehet ismerni az arcfestés színeiről. A fénytelen fehér arc gonosz, a vörös jószándékú, a fekete becsületes, az arany pedig a természetfölötti, túlvilági lények színe. A kalapon viselt fácán toll azt jelzi, hogy az illető valamely idegen, nomád, barbár nép képviselője. A hadvezér jele a háton viselt zászló. A darabok témáját a legendákból merítik.
