A szolidaritás és annak személyessé, szeretetté növő változata az 1955–1956- ban keletkezett művek központi gondolata. Közülük is kiemelkedik a Szerelem(1956), amelynek a magyar novella és irodalom legszűkebb válogatású antológiájában is helye van. Nemzetközi sikert aratott az a film is, amely a Két asszonycímű hosszabb elbeszélésbe építi be a Szerelemvilágát is (rendezte Makk Károly, 1970). Az elbeszélés csak a legszükségesebb információkat adja meg nem is annyira egy bizonyos korról, inkább egy jellegzetes élethelyzetről. A szabaduló férfi szinte az ismeretlenség homályában marad mindvégig, ha a szociológiai hitelesség szempontjából tekintünk rá, hiszen neve csak B., és azt tudhatjuk róla, hogy hét évig volt börtönben, s letartóztatásának oka nincs kitöltve az elbocsátó iraton. Mégis mindent megtudunk B.-ről, amit az író céljai szerint meg lehet és meg kell tudni.

A konkrétság látszólagos hiánya nagyon is közvetlen életanyaggal vegyül. A cselekmény szintjén a kiszabadulás, a hazafelé tartó út, a hazaérkezés és a várakozás otthon, majd a feleség hazatérése tagolja a történetet, de a tagolás helyett inkább a folyamatot érezzük. Fokozatosan válnak B. számára érzékelhetővé és elérhetővé az élet jelei. A rab ismét szabadon cselekvő ember lesz. Szabadon mozoghat, nem kell köszönnie a börtönőrnek, felszállhat a villamosra. Nőket és gyerekeket lát az utcán, a villamoson tanúja lehet a kalauznő és egy utas évődő beszélgetésének, majd átérezheti a taxisofőr, a házmesterné jóindulatát, segítőkészségét. Érzékelheti a hangok, a színek, az illatok csodálatos, az évek során szinte elfelejtett gazdagságát. Késő tavasz van, a természet burjánzó, virágzó sokszínűsége is mellbevágó élménye B.-nek. Mindennek betetőzéseként megjelenik a felesége, akit hét éve nem látott, s aki megvárta, szerelemmel várta. A két ember találkozása, szerelmük ismételt kimondása az elbeszélés tovább már nem fokozható csúcspontja, amit képileg a feledhetetlen, biblikusan rituális mosdatási jelenet fejez ki. Nemcsak szolidaritás, nemcsak szerelem már, amit egymás iránt éreznek, de szétszakíthatatlannak bizonyult szövetség is. Ez a szerelem képes igazán feloldani a múltat, amely tönkretette hét évüket, s bár beárnyékolja jövőjüket is, mégis győzelmet jelent minden társadalmi rossz felett. Az emberi lényeggel lesz azonos ez a szerelem, az emberi értékek győzelmét hirdeti, akárcsak Nagy László ugyancsak ez idő tájt keletkezett költeménye, a Ki viszi át a Szerelmet.

Rónay György: Déry Tibor: Szerelem, 1963 (In: Vigília 1963.)

Koczkás Sándor: Déry Tibor: Szerelem, 1963 (In: Kortárs 1963.7.sz.)

Wéber Antal: Szerelem, 1963 (In: Új Írás 1963. 5.sz.)

Tamás Attila: Déry Tibor: Szerelem, 1963 (In: Tiszatáj 1963.5.)

Erdődy Edit: Változatok egy Déry-novellára (Szerelem), 1984 (In: Literatura 1984.1-4.)