BrechtAugsburgban született 1898. február 10-én. Apja egy papírgyár igazgatója volt, jómódban éltek. 1917-ben Münchenben orvostanhallgató, majd egy katonai kórházban szolgált. A háború után folytatta, de nem fejezte be orvosi tanulmányait.

Már diákként fellépett a müncheni kabaréban, mandolinkísérettel adta elő saját dalait. 1918-ban írta meg első színművét, színikritikusként, majd dramaturgként dolgozott, s 1923-ban drámaíróként is bemutatkozhatott, elismerést aratva. Egy év múlva Berlinben dramaturg Max Reinhardt és Erwin Piscator, a kor legismertebb rendezői mellett. Sorra mutatták be drámáit, közülük a Koldusopera(másik, szó szerinti fordítású címe Háromgarasos opera) 1928-ban a világhírt is meghozta. Ebben nagy szerepe volt Kurt Weillzenéjének, amelyet a dalszövegekhez írt. Ebben az időben már tanulmányozta a marxizmust, s ennek hatására tandrámákat kezdett írni, amelyeknek fő célja az eszmék agitációs közvetítése volt.

Hitler hatalomra jutása után menekülnie kellett. Éveken át Dániában, Svédországban és Finnországban élt és dolgozott, majd 1941 és 1947 között az Egyesült Államokban. Hazatérve Kelet- Berlinben telepedett le, mert a nyugati hatóságok visszautasították kérését. Itt Berliner Ensemble(anszambl) néven megszervezhette saját társulatát. Legközvetlenebb munkatársai közé tartozott színésznő felesége, Helene Weigel. 1956. augusztus 4-én halt meg.

A drámairodalom és a színjátszás egyik legnagyobb hatású megújítója Bertolt Brecht(1898–1956). Igazi színházi ember volt: már előadásban gondolkodva írta meg színműveit, és jelentékeny szerepet vállalt színrevitelükben is. Élete végén saját színháza volt Kelet-Berlinben, ahol megvalósíthatta elképzeléseit, az epikus színház néven ismert törekvések klasszicizálódott változataként. Költészete is kiemelkedő rangú, de főként a német irodalom körén belül játszott szerepet ironikus-groteszk-didaktikus szemléletével.