Arthur Miller (árször milör, 1915­) a második világháború utáni korszak egyik legismertebb drámaírója. Hatott rá Ibsen, Brecht, de leginkább a görög klasszikusokat tekinti példaképének. Felfogása szerint a drámának dramatikusnak, mozgalmasnak és költőinek kell lennie, s egy ismert, de még meg nem értett igazságot kell megvilágítania. Az abszurdokkal ellentétben úgy látja, hogy az élet jelent valamit, s az irodalom feladata a szenvedéllyel tanítás. Drámái modern sorstragédiák, amelyekből a század közepi amerikai társadalom hiteles művészi rajza tárul elénk. A szerző felfogása szerint a hős sorsának intenzitása, a halállal való kényszerű szembenézés bárkit tragikus figurává növeszthet. Olyan drámákat kell írni, amelyeket az egyszerű emberek is megérthetnek, ráismerésszerűen. 1949-ben mutatták be Az ügynök halálát, amely világhírűvé tette. Az ügynök a soha el nem ért sikerek bűvöletében élte végig az életét, a kudarcok elől az álmodozásokhoz menekült. Egy másfajta életelv a szereteté ­ ezt Bill nevű fia képviseli. Mire az ügynök rádöbben fia szeretetére, már csak az öngyilkosággal kapható életbiztosítással válaszolhat anyagi gondokkal küzdő családjának. További legismertebb művei: A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Két hétfő emléke, A bűnbeesés után. Önéletrajzi regénye(Kanyargó időben) és színházi tárgyú írásainak gyűjteménye(Drámaíró, színház, társadalom) is olvasható magyarul.